AZ ATYA SZÓL GYERMEKEIHEZ

   

Imprimatur: + Petrus Canisius van Lierde Vie. Generalis e Vie. Civit. Vaticanae Roma, die 13 Martii 1989

 

Az olasz nyelvű kiadás cìme: Il Padre parla ai Suoi Figli Utolsó utánnyomás: 1994 május 13.

©Edizioni Pater Via Verrotti 1, 67100 L'AQUILA - Italia

 

BEVEZETéS

Isten az Atyám

 

Ez az a kiáltás, amelyet ma egyre gyakrabban hallunk a világban: vajon az emberek ráismernek Istenre, mint Atyjukra? Kötelességünknek érezzük ezért, hogy nyomdába adjuk ezt az Üze-netet, amelyet az Atyaisten adományozott a világnak egyik teremt-ménye, Eugénia Elisabetta Ravasio által, aki annyira szerette ót; Üzenetet, amelyet az Egyház érvényesnek ismert el.

Kìvánatosnak láttuk azt a tanùbizonyságot is közölni, amelyet Mons . Álexandre Caillot őeminenciája, Grenoble püspöke szolgált ama szakértőbizottsági munka befejezésekor, amelynek szakértőit Fran-ciaország különböző részeiről hìvták össze az általa 1935-ben bein-dìtott és tìz évig tartó egyházmegyei per lefolytatására.

A bizottság tagjai többek között a következőkvoltak: Mons . Guerry, teológus, a grenoblei püspök helyettese; Álberto és Augusto Valen-cin jezsuita testvérek, akik a filozófia és teológia területén a legna-gyobb tekintélyek közé tartoznak és a hasonló esetek értékelésében szakemberek; két orvosdoktor, egyikük pszichiáter.

Szűz Máriára bìzzuk ennek az Üzenetnek a terjesztését és ővele együtt könyörgünk a Szentlélekhez, hogy legyen az emberek segìtsé-gére annak a mély gyengédségnek a megértésében és felismerésében, amelyet az Atya táplál minden ember iránt.

 

EUGéNIA ELISABETTA RAVASIO ANYA

Ki volt Eugénia Anya? Ki ez a teremtmény, akit az Atya „szeretett lányának... kis csemetéjének" nevezett?

ùgy vélj ük, hogy Eugénia Anya a mai idők egyik legnagyobb világos-ságavolt és az is marad: az Egyház megùjulásának kis prófétája, amely-ben az Atya mìnden hit középpontjában és csùcsán áll és az Egység minden lelkiség legnagyobb ideálja. Ő a világosság, amelyet az Atya ajándékozott a világnak a káosznak és a sötétségnek ebben az idő-szakában, hogy felismerje a követendő utat.

San Gervasio d'Adda-ban született (mai neve Capriate San Gerva-sio), Bergamo tartomány egyik kicsiny településén 1907 szeptember 4-én, földműves származásù családból.

Csak az általános iskolát látogatta és miután néhány évig gyárban dolgozott, hùsz éves korában belépett az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Kongregációba. Itt bontakozott ki nagy karizmatikus egyénisége, ezért már 25 éves korában magának a Kongregációnak Generális Anyjává választották meg. De eltekintve lelki nagyságától, a szociális téren kifejtett tevékenysége elegendő volna ahhoz, hogy belépjen a Történelembe: missziós tevékenységének tizenkét évében több mint hetven központot alapìtott - kórházzal, iskolával, temp-lommal - Afrika, Ázsia és Európa legeldugottabb részein.

Felfedezte a lepra első gyógyszerét, ezt egy trópusi növény magvaiból állìtotta elő, olyan gyógyszert, amelyet ezt követően a párizsi Pasteur Intézet vizsgált és fejlesztett tovább.

Az apostolkodásra irányìtotta Raoul Follereau-t, aki az ő nyomán és az általa lerakott alapokon elindulva a leprások apostolává vált.

Azoptéban (Elefántcsontparton) 1939-41-ben megtervezte és létre-hozta a „Leprások városát": a leprás betegek hatalmas gyűjtő köz-pontját, amelynek kiterjedése 200.000 négyzetméter és amely a mai napig Afrikában és az egész világon élenjáró központ maradt. Ezért a létesìtményért Franciaország az Apostolokról elnevezett Miasszo-nyunk Kongregáció Misszionárius Nővéreinek a szociális jellegű munkákért járó legnagyobb nemzeti kitüntetést adományozta. Eugé-nia Anya 1935-től 1947-ig volt e Kongregáció Generális Főnökasz-szonya.

Eugénia Anya 1990 augusztus 10-én tért vissza az Atyához. A ránk hagyottak közül az Üzenet a legfontosabb, ezt itt mutatjuk be („Az Atya szól gyermekeihez"), az egyetlen kinyilatkoztatás, amelyet az Atyaisten személyesen tett és amelyet az Egyház tìz évig tartó legszi-gorùbb vizsgálatok után hitelesnek ismert el. Figyelemre méltó az a tény, hogy az Atya 1932-ben diktálta le Eugénia Anyának az Üzenetet latinul, egy előtte teljesen ismeretlen nyelven. 1981-ben ismertük meg ezt az Üzenetet és 1982-ben - az 50 éves évfordulóra - jelentettük meg olasz nyelven.

Az Üzenetből kiáramló számtalan csodálatos kegyelem arra készte-tett bennünket, hogy ingyen terjesszük, különösen börtönökben, lak-tanyákban, kórházakban. Gondoztuk francia, angol, német és spanyol nyelvű kiadását, és előkészületben van az orosz kiadás is.

Most pedig az Üzenet előtt lássuk Mons . Alexandre Caillot őeminen-ciájának, Grenoble püspökének tanùbizonyságát. Békesség és min-den jót nektek.

p. Andrea D Ascanio o.f.m. capp.

 

MONS. CAILLOT TANUBIZONYSÁGA

 

( Mons . Caillot őeminenciájának, Grenoble püspökének tanù-bizonysága az Eugénia Anyát illetően folytatott kánoni vizsgálat során készìtett jelentéssel kapcsolatban.)

 

Tìz év telt el azóta, hogy Grenoble püspökeként vizsgálat megindì-tását határoztam el Eugénia Anya esetében. Most már elég elemmel rendelkezem ahhoz, hogy püspöki tanùbizonyságomat az Egyház elé terjesszem.

1. Az első bizonyosság, amelyre a vizsgálat folyamán teljes fény derült: Eugénia Anya szilárd erkölcsei

Szerzetesi életének első idejétől kezdve a Nővér főnöknőinek fi-gyelmét jámborságával, engedelmességével és alázatosságával vonta magára.

A főnökasszonyokat zavarba hozta azoknak a tényeknek a rendkìvüli jellege, amelyek novìciátusa alatt történtek, ezért az volt a szándékuk, hogy nem tartják meg a kolostorban. De tétováztak és végül le kellett mondaniuk tervükről a Nővér példás életére való tekintettel.

A vizsgálat során Eugénia Nővér nagy türelemről és tökéletes enge-delmességről tett tanùságot, panaszkodás nélkül alávetve magát min-den orvosi vizsgálatnak, a teológiai és orvosi bizottságok gyakran hosszù és kìnos kihallgatásain feltett kérdésekre válaszolva, elfogadva az ellenvetéseket és a próbatételeket.

Valamennyi vizsgáló főleg a Nővér egyszerűségét dicsérte.

Hasonló körülmények annak a felfedését is lehetővé tették, hogy a Nővér hősi módon volt képes az erények gyakorlására. Erről a teo-lógusok tanùskodnak, különösen az Auguste Valencin tisztelendő atya által 1934 jùniusában folytatott vizsgálat során tanùsìtott enge-delmességét kell megemlìtenünk, és alázatosságát az 1934 december 20-i fájdalmas napon.

Ami Generális Rendfőnökasszonyként kifejtett tevékenységét illeti, tanùsìthatom, hogy odaadóan teljesìtette kötelességeit és szentelte magát feladatának annak ellenére, hogy ez sokkal nehezebbnek tűn-hetett számára, mivel nem volt meg hozzá a felkészültsége. Feladatát a lelkek, a rendje és az Egyház iránti nagy szeretettel végezte. Akik a közelében élnek, hozzám hasonlóan meglepődnek attól a nagy lelki erőtől, amelyet a nehézségekben tanùsìt.

Nemcsak az erények tesznek rám nagy benyomást, hanem az Anya azon jó tulajdonságai is, amelyek a hatalom gyakorlása közben nyil-vánulnak meg, valamint az a tény, hogy egy kevéssé iskolázott nővért rendjének legmagasabb funkciójára jelöltek ki. Már ebben is van va-lami rendkìvüli és ebből a szempontból nagyon sokat mondó az a vizsgálat, amelyet általános helynököm, Mons . Guerry a választás napján végzett. A káptalani gyűlés résztvevőinek véleménye, vala-mennyié, a rendfőnökasszonyoké és a különböző missziók küldöttjeié abban jutott kifejezésre, hogy- a jelölt fiatal kora és a kánoni akadá-lyok ellenére, amelyek normál körülmények között nevezésének el-vetésére késztettek volna - Eugénia Nővért választották meg Generális Rendfőnökasszonynak, tekintettel jó tulajdonságaira: ìté-lőképességére, kiegyensùlyozottságára, energiájára és állhatatossá-gára. ùgy látszik, hogy a valóság jóval meghaladta a választók várakozásait az általuk jelölt személlyel szemben.

Amit nagy mértékben észrevettem benne, az mindenekelőtt ragyogó, élénk, mélyreható intelligenciája. Már mondtam hogy iskoláztatása hiányos volt, bár akaratán kìvüli okoknál fogva: édesanyja hosszan tartó betegsége már nagyon fiatalon arra kényszerìtette, hogy gon-doskodjék a háztartásról és hogy nagyon gyakran hiányozzék az isko-lából. Majd a kolostorba lépéséig a gyári élet nehéz évei következtek, amikor mint szövőnő dolgozott. Ezen alapvető hiányosságok ellené- re, amelyek következményei nyilvánvalóvá válnak ìrásmódjában és helyesìrásában, Eugénia Anya számos előadást tart közösségének. Meg kell emlìtenünk, hogy ő maga fogalmazta meg a rendjéhez szóló körleveleket és a városokkal vagy közigazgatási tanácsokkal kötött szerződéseket az Apostolokról elnevezett Miasszonyunk Nővérekre bìzott kórházi intézmények tárgyában. Egy hosszù direktóriumot is szerkesztett.

Minden helyzetben világosan és helyesen lát, lelkiismereti ügyekben is. Utasìtásai világosak, pontosak, nagyon gyakorlatiasak. Külön-kü-lön ismeri 1400 leánya mindegyikét, azok képességeit és erényeit, és ìgy, a különféle feladatok kiosztásában sikeresen választja ki közülük a legalkalmasabbakat. Pontosan és személyig menően ismeri rendjé-nek szükségleteit és erőforrásait is, valamint minden egyes rendház helyzetét. Meglátogatta mindegyik misszióját.

Hangsùlyozni szeretnénk széles látókörű szellemét is. Minden szük-séges intézkedést megtett annak érdekében, hogy a jövőben minden kórházi vagy iskolai intézménynek meglegyenek a diplomás nővérei és meglegyen mindaz, ami az élethez és a fejlesztéshez szükséges. Végül különösen érdekesnek tartom megjegyezni: Eugénia Anya az elhatározás, a realizmus és a megvalósìtó akarat szellemével látszik megáldva lenni. Hat év alatt 67 alapìtásnak adott életet és valóban hasznos jobbìtásokat tudott a rendben bevezetni.

Amikor nyilvánvalóvá teszem intelligenciáját, ìtélőképességét, aka-ratát, igazgatási képességeit és egyéb jó tulajdonságait, ezt azért teszem, mert ezek szerintem végleg elsöprik a vizsgálat során meg-fogalmazott valamennyi hipotézist: a feltételezett hallucinációt, illùziót, spiritizmust, hisztériát, delìriumot-hiszen ezek ìgy elégtele-neknek és tarthatatlanoknak bizonyultak.

Az Anya élete állandó bizonyìtéka és nyilvánvalóvá tétele értelmi és általános kiegyensùlyozottságának; közeli megfigyelőinek is ùgy tű-nik, hogy ez a kiegyensùlyozottság egyéniségének uralkodó jegye. A szuggerálhatóságról, irányìthatóságról alkotott hipotézisek arra kész-tették vizsgálóit, hogy megkérdezzék önmaguktól, nem egy nagyon érzékeny természettel van-e dolguk, amely egy csiszolt tükörhöz ha-sonlóan minden befolyásra és szuggesztióra élénken reagál. A min- dennapi realitás azonban e feltételezéseket szintén megcáfolta. Eu-génia Anya, bár érzékeny természetű és könnyen lobbanó vérmér-sékletű, bizonyìtékát adta annak, hogy nem részrehajló senki iránt sem és távol áll attól, hogy emberi megfontolásoktól befolyásolni en-gedje magát: fenn tudta tartani terveit, tevékenységét, megvalósìtá-sait. Világos hozzájárulásaival másokkal szemben érvényesìteni tudta akaratát. Egy egyszerű történet többet ér bármely méltatásnál: gene-rális főnökasszonnyáválasztásának másnapjánnéhány rendfőnökasz-szonyt kellett kineveznie és lám, nem habozott egy olyat leváltani, aki előző napon rá szavazott és aki Egyiptomban partra szállva értesült megbìzásának visszavonásáról, amit légi postán hoztak tudomására.

2. Küldetése tárgyáról

Az Eugénia Anyára bìzott küldetést pontosnak, doktrìnai szempont-ból igaznak és megfelelőnek vélem.

A pontos tárgy: ismertessük meg és tiszteltessük az Atyát, mindene-kelőtt az Egyháztól kért különleges ünnep alapìtásával. A vizsgálat megállapìtotta, hogy az Atya tiszteletére létesìtendő liturgikus ünne-pet jól lehetne az egész katolikus kultusz vonalába beilleszteni, a ka-tolikus ima hagyományos mozgásának megfelelően, az Atya felé emelkedve, a Fiù által, a Szentlélekben, ahogyan azt a Szentmise imái és a liturgikus felajánlás az Atyához a Szent Aldozatban tanùsìtják. Hiszen meggondolkoztató, hogy nincsen egyetlen külön ünnep sem az Atya tiszteletére: a Szentháromságot mint olyat tiszteljük, az Igét és a Szentlelket küldetésükben és külső megnyilvánulásaikban, csak az Atyának nincsen saját ünnepe, amely felhìvná a keresztény nép figyelmét az Ő személyére. Egy eléggé széleskörű véleménykutatás, amelyet különböző társadalmi osztályokba tartozó nagyszámù hìvő, sőt számos pap és szerzetes között végeztek, azzal az eredménnyel j árt, hogy az Atya tiszteletére szolgáló liturgiai ünnepnek ezt a hiányát annak tulajdonìtják, hogy: „Az Atya nem ismert, nem Hozzá imád-koznak, nem gondolnak rá." A kutatás irányìtója elképedve derìti ki azt is, hogy számos keresztény azért távolodik el az Atyától, mert benne félelmetes bìrót lát. Szìvesebben fordulnak Krisztus emberi-ességéhez, és néhányan Jézustól kérnek védelmet az Atya haragja ellen!

Egy külön ünnep első hatása tehát az volna, hogy helyreállìtaná a rendet sok keresztény hitéletében és visszavezetné őket az isteni Megváltó eligazìtásához: „Bármit kértek az Atyától az én nevem-ben...", majd pedig: „ Ti tehát ìgy imádkozzatok: mi Atyánk..." Ugyan-akkor az Atya tiszteletére létesìtett liturgikus ünnep abban is segìtségükre lenne, hogy fölemeljék tekintetüket Arra, akit Szent Ja-kab apostol ìgy hìvott: „a Világosság Atyja, akitől minden jó adomány származik..." (vö. Jak 1,17) Arra szoktatná a lelkeket, hogy az isteni jóságot, Isten jótéteményeit, atyai gondviselését tiszteljék, és hogy ez a gondviselés csakugyan a Szentháromság Isten gondviselése; és ter-mészeténél fogva isteni, közösen a három Személyé, hogy Isten vég-telen irgalmasságának felfoghatatlan kincseit árasztja a világra.

Bár első látásra nem lenne semmi különösebb okunk arra, hogy az Atyát külön tiszteljük, talán nem mégis az Atya az, aki Fiát a világba küldte? Ha nagyon is jogos, hogy a Fiùnak és a Szentléleknek kultusza legyen külső megnyilvánulásaikért, nem lenne-e jogos és illendő kö-szönetet mondani az Atyaistennek, amiért saját Fiát ajándékozta ne-künk, pedig ezt a Szentmise prefációi is kérik tőlünk.

Ennek a külön ünnepnek a sajátos tárgya ekkor világosan kibonta-kozik: tiszteljük az Atyát, mondjunk Neki köszönetet és dicsérjük Őt azért, hogy nekünk adta Fiát; egyszóval, ahogy az üzenet pontosan mondja, tiszteljük ót, mondjunk Neki köszönetet és dicsérjük ót mint a Megváltás Szerzőjét. Köszönjük meg Annak, aki annyira sze-rette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy minden ember, Krisztus misztikus testében egyesülve, Őbenne gyermekévé váljék.

Abban a korban, amikor a világ, megzavarodva a világiasság, az ate-izmus és a modern filozófiák tanaitól többé nem ismeri Istent, az igaz Istent, ez az ünnep nem ismerteti-e meg sokakkal az élő Atyát, akit Jézus nyilatkoztatott ki nekünk, az irgalom és a jóság Atyját? Nem járul-e hozzá ahhoz, hogy növekedjék az Atyát „lélekben és igazság-ban" imádók száma, akikre Jézus utalt? Abban a korban, amikor a pusztìtó háborùktól feldùlt világ szükségét érzi annak, hogy az egye- sülés szilárd elvét megkeresse a népek közötti közeledés érdekében, ez az ünnep nagy világosságot hozhatna, megtanìtva az embereket arra, hogy valamennyiüknek a mennyben ugyanaz az Atyjuk van: Az, aki Jézust ajándékozta nekik, aki felé vonzza őket, mint Misztikus Testének tagjait, ugyanazon Szeretet Lelkének egységében! Abban a korban, amikor a háborù megpróbáltatásaitól kimerült vagy elfáradt megannyi lélek azt óhajtaná, hogy egy mély belső élet felé forduljon, nem bìrná-e ez az ünnep „belülről" mozgatni őket a rejtekben lévő Atya imádására és arra, hogy gyermeki és nagylelkű aktusban felajánl-j ákmagukat az Atyának, aki bennük a Szentháromság életének egyet-len forrása? Egy ilyen ünnep nem tartaná-e fenn a természetfölötti élet szép mozgalmát, amely a lelkeket logikusan a lelki gyermekség és az Atyával való gyermeki élet felé vonzza a bizalom, az Isten Aka-ratára való hagyatkozás, a hit szelleme által?

A külön ünnepnek ettől a kérdésétől elválasztva egy hittani kérdés is felvetődik, bármilyen is legyen az Egyház döntése ebben az ügyben. Jeles teológusok ùgy gondolják, hogy a lélek és a Szentháromság kö-zötti kapcsolatokra vonatkozó tanìtásokat el kellene mélyìteni és ez a lelkek részére olyan fényforrás lehetne, amely rávilágìtana az A-tyával és a Fiùval egyesült életre, amelyről Szent János beszél, és Jé-zusnak, az Atya Fiának életében való részvételre, hála Krisztus egyik általános készségének, amely Szent Szìvének, és különösen az Atya iránti fiùi szeretetének bensőséges vonása.

Bárhogy alakuljanak is ezek a teológiai problémák, itt azt a tényt sze-retném hangsùlyozni, hogy egy teológiában tudatlan szegény személy kijelenti, hogy Isten olyan dolgokat közölt vele, amelyeknek gazdag doktrinális tartalmuk van.

Egy látnok képzeleti konstrukciói szegények, terméketlenek, össze-függéstelenek. Ezzel ellentétben az az üzenet, amelyet Eugénia Anya szerint az Atya bìzott rá, termékeny és két olyan vonás harmonikus kereszteződése ismerhető fel benne, amelyek biztosabbá teszik: egy-részt beleilleszkedik az Egyház hagyományába, mivel szüntelenül is-métli mindazt, amit már elmondtak annak alapján, amit Krisztus az Atyjáról kinyilatkoztatott és ami mind benne van az Evangéliumban; ezért nincsen ùjdonságjellege, amitől gyanùssá válhatna. Másfelől az üzenetből világossá válik, hogy ezt a nagy igazságot, az Atyára vonat-kozó ismereteket át kell gondolni, el kell mélyìteni és meg kell élni. Az eszköz gyengesége- hiszen magától képtelen egy ilyen természetű tanìtást kitalálni-és a Nővér által közvetìtett üzenet mélysége közötti aránytalanság nem engedi-e sejtetni, hogy valamely más, maga-sabbrendű, természetfeletti, isteni dolog játszott közre, hogy ezt az üzenetet rábìzza? Hogyan lehetne emberileg másképpen megmagya-rázni azt, hogy a Nővér olyan eszmét fedezett fel, amelynek eredeti-ségére és termékenységére a vizsgálatot végző teológusok csak apránként jöttek rá?

Egy másik tény ugyancsak nagyon meggyőző erejűnek tűnik nekem: amikor Eugénia Nővér bejelentette, hogy neki az Atya megjelent, a vizsgálatot végző teológusok ellenvetése az volt, hogy az Atya meg-jelenései önmagukban lehetetlenek, mivel a történelem folyamán ilyenek még sohasem fordultak elő; ezekkel az ellenvetésekkel a Nő-vér szembehelyezkedett, egyszerűen kijelentve: „Az Atya azt mondta nekem, hogy ìrjam le azt, amit láttam. O arra kéri teológus fiait, hogy keressenek."

A Nővér soha semmit a magyarázataiban meg nem változtatott, állì-tásait hosszù hónapokon át bizonyìtgatta. Csak 1934 januárjában fe-dezték fel a teológusok magában Aquinói Szent Tamásban a választ az általuk tett ellenvetésekre.

A nagy doktor válasza a jelenés és a küldetés közötti különbséget illetően fényt vetett a kérdésre. Elhárìtotta azt az akadályt, amely az egész vizsgálatot megbénìtotta. A tudós teológusokkal szemben a kis tudatlannak igaza volt.

Hogyan magyarázható meg emberileg ebben az esetben is a Nővér világossága, bölcsessége, kitartása? Egy hamis látnok igyekezett volna a teológusok magyarázataihoz alkalmazkodni. A Nővér keményen kitartott; ez egy ùjabb érv, amiért tanùbizonysága számunkra méltó-nak látszik arra, hogy bizalommal kitartsunk mellette.

Amit különösen emlìtésre méltónak találok, az ez a tartózkodó ma-gatartás a csodálatossal kapcsolatban. Mìg az álmisztikusok a rend-kìvüli dolgokat előtérbe helyezik és szinte csak ezeket látják, a Nővér esetében ezek másodrendű szerepet kapnak, mint bizonyìtékok és eszközök. Esetünkben az egzaltáltság hiánya és azértékek egyensùlya az, ami jó benyomást kelt.

A teológusok végezte vizsgálatról csak keveset fogok mondani. Al-berto és Augusto Valencin tisztelendő atyákat filozófiai és teológiai tekintélyükért becsülik, valamint ismereteikért a lelki élet terén. Már más körülmények között is kellett a jelenlegiekhez hasonló tényeket vizsgálniuk. Tudjuk, hogy akkor is nagy körültekintéssel jártak el. Ezek azok az okok, amelyek miatt rájuk esett a választásunk.

Hálásak vagyunk nekik odaadó és igazán lelkiismeretes együttműkö-désükért.

A Nővér melletti tanùbizonyságuk, amikor is hitelt adtak a tények természetfölötti magyarázatának azok együttesében, annál értéke-sebb, mivel ők jó ideig halogatták azt, eleinte ellenségesen és kétel-kedően, majd tétovázva. Csak apránként győződtek meg, miután az ellenvetések minden tìpusát feloldották és a Nővért kemény próbák-nak vetették alá.

 

KÖVETKEZTETéSEK

 

Szìvem és lelkiismeretem szerint, az Egyház előtt viselt felelősségem mély átérzésével kijelentem: nekem ùgy tűnik, hogy egyedül a termé-szetfölötti és isteni beavatkozás adhat a tények együttesére logikus és kielégìtő magyarázatot.

Elvonatkoztatva mindentől, ami körülveszi, ez a lényeges tény sze-rintem tele van nemességgel, emelkedettséggel, természetfölötti ter-mékenységgel.

Egy alázatos szerzetesnő felszólìtotta a lelkeket az Atya igazi kultu-szára, amilyenre Jézus tanìtott minket és ahogyan azt az Egyház li-turgiájában rögzìtette. Nincsen ebben semmi riasztó, semmi más, mint valami nagyon egyszerű dolog, amely egy szolid tannak felel meg.

Az üzenetet kìsérő csodálatos tényeket ettől a központi eseménytől külön lehetne választani, megőrizve ezzel minden értékét. Az Egyház majd megmondja, hogy a külön ünnep gondolatát el lehetne-e dokt- rinális érvek alapján fogadni, a Nővérhez fűződő sajátos ténytől füg-getlenül.

ùgy gondolom, hogy a Nővér küldetésének hitelességére az a nagy bizonyìték, ahogyan ő az általa feljegyzett szép tanìtást a mindennapi életre alkalmazza.

Helyesnek vélem, hogy hagyjuk őt tovább munkálkodni.

Hiszek abban, hogy itt Isten ujja mutatkozik meg; tìz évi kutatás, meg-fontolás és imádkozás után áldom az Atyát, hogy erre az én egyház-megyémet méltóztatott kiválasztani.

Alexandre Caillot Grenoblei püspök abban az időben, amikor az üzenet érkezett

 

 

AZ ATYA ÜZENETE

- 1. füzet - 1932 jùlius l. -

 

Jézus Krisztus Urunk Drágalátos Vérének Ünnepén

 

Elérkezett végül a mennyei Atya ìgéretének örökre áldott napja! Ma fejeződnek be az előkészületek hosszù napjai és közel, nagyon közel érzem magam Atyám és minden ember Atyjának eljöveteléhez. Néhány perc imádkozás, majd teljesen lelki örömök! Elfogott a szom-jùság, hogy lássam és halljam ót!

Szeretettől égő szìvem akkora bizalommal nyìlt meg, hogy megálla-pìtásom szerint azideig senkivel sem voltam ilyen bizalmas.

Atyám gondolata a vidámság esztelenségébe dobott be engem. Végül énekeket kezdek hallani. Angyalok jönnek és bejelentik ne-kem ezt a boldog érkezést! énekeik annyira szépek voltak, hogy el-határoztam, leìrom azokat, mihelyt csak lehetséges.

Ez a harmónia egy pillanatig megszűnt és megjelent a választottak kìsérete, a keruboké és szeráfoké, Teremtő Istenünkkel és Atyánk-kal.

Leborulva, arccal a földnek, semmiségemben elmerülve mondtam el a Magnifikátot. Rögtön utána az Atya azt mondja nekem, üljek le Ővele, hogy leìrhassam azt, amit elhatározása szerint az embereknek mondani akar.

Az ót kìsérő egész udvar eltűnt. Csak az Atya maradtvelem és mielőtt leült volna, azt mondta nekem:

„Már megmondtam neked és megint csak mondom: nem aján-dékozhatom nektek még egyszer szeretett Fiamat, hogy bizo- nyìtsam az emberek iránti szeretetemet! Most azért jövök közéjük, hogy szeressem őket és hogy ezt a szeretetet megismerjék, magamra veszem hasonlóságukat, szegénységüket.

Nézd, lerakom koronámat és minden dicsőségemet, hogy egy közönséges ember külsejét vegyem fel!"

Miután felvette az egyszerű ember külsejét, lábaihoz rakva koronáját és dicsfényét, szìvéhez szorìtotta a földgömböt, bal kezével tartva azt, majd mellém ült. érkezéséről, tartásáról, amit méltóztatott felvenni és szeretetéről csak néhány szót szólhatok! Tudatlanságomban nem találok szavakat annak kifejezésére, amit megértetett velem.

„Béke és üdvösség" - mondta -,,e háznak és az egész világnak! Hatalmam, Szeretetem és Szentlelkem érintse meg az emberek szìvét, hogy az egész emberiség az üdvösség felé forduljon és az Atyához jöjjön, aki keresi őt, hogy szerethesse és megmenthesse! Földi helytartóm, XI. Piusz értse meg, hogy ezek az üdvösség és az áldás napjai. Ne mulassza el az alkalmat felhìvni a gyermekek figyelmét az Atyára, aki azért jön, hogy jót tegyen velük ebben az életben és az örök boldogságot készìti el nekik.

Ezt a napot választottam, hogy megkezdjem működésemet az emberek között, mivel ez fiam, Jézus drágalátos Vérének ünnepe. Ebbe a Vérbe szándékozom most megkezdendő művemet mártani, hogy bő termést hozzon az egész emberiségben.

JÖTTÖM IGAZI CéLJA:

1. Azért jövök, hogy elűzzem azt a tùlzott félelmet, amellyel te-remtményeim énirántam viseltetnek és hogy megértessem ve-lük: abban lelem örömömet, hogy gyermekeim, vagyis az egész mostani és eljövendő emberiség megismerjenek és szeressenek Engem.

2. Reménységet jöttem hozni az embereknek és nemzeteknek. Há-nyan, de hányan már rég elveszìtették azt! Ez a reménység maj d békében és biztonságban élteti őket, üdvösségükön munkál-kodva.

3. Jövök, hogy olyannak ismertessem meg magam, amilyen va-gyok. Irántam való szeretetusikkel egy időben növekedjék az emberek aziránti bizalma, hogy csak egyetlen gondom van: őrködni minden ember fölött és ùgy szeretni őket, mint gyer-mekeimet.

A festőnek örömet okoz az általa festett kép szemlélése; ìgy én is örülök és felvidulok, ha az emberek -teremtésem remekművei - közé jöhetek!

Az idő sürget, szeretném, hogy az ember minél hamarabb meg-tudja, hogy szeretem és hogy a legnagyobb boldogságot érzem, ha együtt lehetek és beszélhetek vele, mint egy atya a gyermekeivel.

Az Örökkévalóság vagyok, és amikor egyedül éltem, már gon-doltam rá, hogy minden képességemet felhasználom arra, hogy ha-sonlatosságomra lényeket teremtsek. De előbb került sor az anyagi világ teremtésére, hogy ezek a lények a megélhetésükhöz szükséges javakat megtalálják: akkor teremtettem a világot. Megtöltöttem mindazzal, amiről tudtam, hogy az embereknek szükségük lehet rá: ilyen a levegő, a nap, az eső és sok egyéb, amiről tudtam, hogy megélhetésükhöz szükséges.

Végül megteremtettem az embert! Meg voltam elégedve mű-vemmel. Az ember elkövette a bűnt, de éppen akkor nyilvánult meg végtelen jóságom. Az Ószövetségben prófétákat választottam ki, hogy teremtményeim, az emberek között éljenek; nekik mondtam el óhajaimat, aggodalmaimat és örömeimet, hogy azokat minden-kivel közöljék.

Minél inkább növekedett a rossz, jóságom annál inkább arra sürgetett, hogy közöljem magam az igaz lelkekkel, hogy továbbìtsák rendelkezéseimet azokhoz, akik a rendetlenséget okozták. Ezért néha szigorùnak kellett lennem, nem azért, hogy büntessem őket - mert ezzel csak fokoztam volna a rosszat -, hanem azért, hogy visszatartsam őket a bűntől és Atyjuk és Teremtőjük felé irányìtsam őket, akit hálátlanságukban elfelejtettek és félreismertek. Később a gonoszság annyira elárasztotta az emberek szìvét, hogy kénytelen voltam csapásokat küldeni a világra, hogy az ember a szenvedés (javainak pusztulása, sőt életének elvesztése) által is megtisztuljon: ilyenek voltak a vìzözön, Szodoma és Gomorra pusztulása, az em-bernek ember elleni háborùi, stb.

Mindig ebben a világban akartam maradni az emberek között. ìgy a vìzözön idején Noé közelében maradtam, aki akkor az egyetlen igaz ember volt. Még a többi katasztrófában is mindig találtam egy-egy igazat, aki mellett ott maradtam, és rajta keresztül az akkori idők emberei között maradtam és ez mindig ìgy volt.

A világ az emberiség iránti végtelen jóságom következtében gyakran megtisztult romlottságától. Akkor ùjból néhány lelket vá-lasztottam ki, akikben örömöm tellett, az ő jóvoltukból ismét örül-hettem teremtményeimnek, az embereknek.

Megìgértem a világnak a Megváltót. Mi mindent meg nem tet-tem jövetelének előkészìtéséért, megmutatva magamat azokban az előképekben, akik Őt képviselték ezer és ezer évvel jövetele előtt is! Mert ki ez a Megváltó? Honnan jön? Mit cselekszik majd a föl-dön? Kit jön képviselni?

A Megváltó: Isten. - Ki Isten?

Isten az Atya, a Fiù és a Szentlélek.

- Honnan jön, jobban mondva ki utasìtotta arra, hogy az em-berek közé jöjjön?

én vagyok az, az Ő Atyja, Isten. - Kit képvisel majd a földön? Atyját: Istent.

- Mit cselekszik majd a földön?

Megismerteti és megszeretteti az Atyját: Istent. Vajon nem ezt mondta:

»Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoz-nom?« (Lk 2,49). »Csak azért jöttem, hogy Atyám akaratát teljesìt-sem« »Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.« »Ti ìgy imádkozzatok: mi Atyánk, ki a mennyekben vagy...«és máshol, mivel azért jött, hogy az Atyát dicsőìtse és megis-mertesse az emberekkel, azt mondja:

»Aki engem lát, látja az Atyát is.« »én az Atyában vagyok, s az Atya bennem.« »Senki sem juthat el az Atyához, csak általam« (in 14,6). »Aki velem van, Atyámmal is van«, stb.

Látjátok, 6 emberek, hogy az egész örökkévalóságtól fogva csak egy óhajom van, hogy megismertessem magam az emberekkel és megszerettessem magam, azt óhajtva, hogy szüntelenül őnáluk legyek.

Kìvánjátok-e a most kifejezett óhajomnak hiteles bizo-nyìtékát?

Miért rendeltem volna el Mózesnek a frigysátor és a szövetség ládájának elkészìtését, ha nem azért az égő vágyért, hogy teremt-ményeim, az emberek közé jöhessek lakni, mint egy Atya, egy test-vér, egy bizalmas barát? Annak ellenére, hogy elfelejtettek Engem, hogy számtalan bűnükkel megsértettek. és hogy mindezek ellenére emlékezzenek Atyjukra, Istenükre és egyetlen vágyára, hogy üdvö-zìtse őket, adtam parancsolataimat Mózesnek, hogy kényszerülve lévén azok megtartására emlékezhessenek végtelenül jó Atyjukra, akinek legfőbb gondja jelenlegi és jövő üdvösségük.

Mindez ismét feledésbe merül és az emberek tévedésbe és fé-lelembe süllyednek, fárasztónak tartva a parancsolatok oly módon való betartását, ahogyan azokat Mózesnek adtam át. Más törvé-nyeket alkottak maguknak hibáiknak megfelelően, hogy könnyebb legyen azokat megtartani. Apránként az Irántam való tùlzott félel-mükben egyre jobban elfelejtettek és elhalmoztak bántalmakkal.

Ennek ellenére gyermekeim iránti szeretetem egyáltalában nem szűnt meg. Amikor nagyon is megállapìthattam, hogy sem a pátriárkák, sem a próféták nem tudtak Engem az emberekkel meg-ismertetni és megszerettetni, elhatároztam, hogy magam jövök el közéjük.

De mit tegyek, hogy az emberek közt találjam magam. Nem volt más lehetőség, mint hogy én magam menjek, Istenségem má-sodik személyében.

Megismernek-e Engem az emberek? Rám hallgatnak-e?

Számomra a jövőből semmi sem volt elrejtve: e két kérdésre én magam azt válaszoltam:

» Nem vesznek majd tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre fe-szìtenek, hogy megöljenek.«

Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb.

Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek ben-neteket, hogy ùgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat.

Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremt-ményemnek, amelyet szeretek, ahelyett, hogy én magam szen-vedtem volna a Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek.

Ez tehát röviden szeretetem története eljövetelemig, Fiam sze-mélyében, az emberek közé.

Az emberek többsége ismeri mindezeket az eseményeket, de nem ismeri a lényeget: azt, hogy mindent a Szeretet vezetett!

Igen, a Szeretet az, amit tudtotokra akarok adni.

Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok Engem olyannak megismerni, amilyen vagyok. Hogy ne féljetek ùgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. és lássátok, ebben a törté-netben még csak az első évszázad első napjánál tartunk és folytatni szeretném egészen napjainkig, a XX. századig.

Ó, hogy atyai szeretetemet az emberek mennyire elfelejtették! és mégis milyen gyengéden szeretlek benneteket! Fiamban, vagyis emberré vált Fiam személyében még mi mindent meg nem csele-kedtem! Az Istenség ebben az emberiségben rejtve van, kicsiny, szegény, megalázott. Fiammal, Jézussal együtt áldozatos, munkás életet folytattam. Fogadtam az Ő imáit, hogy az embernek kijelölt ùtja legyen, hogy mindig igazságban járjon azért, hogy a biztos célhoz, Hozzám megérkezhessen!

Bizonyára jól meg tudom érteni gyermekeim gyengeségét! Ezért kértem Fiamat, hogy adjon nekik olyan eszközöket, ame-lyekkel bukásaikból felkelhetnek. Ezek az eszközök segìtségükre lesznek, hogy bűneiktől megtisztuljanak, hogy ismét Szeretetem gyermekeivé válhassanak. Ezek elsősorban a Szentségek, és min-denek fölött a nagy eszköz, amellyel bukásaitok ellenére meg akar-lak menteni benneteket: a Feszület, és Fiam Vére, amely minden pillanatban rátok ömlik, amikor csak akarjátok, vagy a Bűnbánat Szentségével, vagy a Szentmise-áldozattal is.

Kedves gyermekeim, már hùsz évszázad óta halmozlak el ben-neteket ezekkel a javakkal és különleges kegyelmekkel és az ered-mény nagyon nyomorùságos!

Hány teremtményem, aki Fiam által Szeretetem gyermeke lett, vetette bele magát nagyon gyorsan az örök sötétségbe! Valójában nem ismerték végtelen Jóságomat, nem tudták, hogy mennyire sze-retem őket!

Legalább ti, akik tudjátok, hogy én magam jövök el beszélni veletek, hogy megismerjétek Szeretetemet, saját magatok iránti szá-nalomból ne vessétek magatokat a végromlásba. Atyátok vagyok!

Lehetséges volna-e, hogy miután Atyátoknak hìvtatok Engem és tanùsìtottátok az irántam való szereteteteket, annyira kemény és annyira érzéketlen szìvet találnátok Bennem, hogy elveszni hagy-

nálak benneteket? Nem, nem, ne higgyétek! én a legjobb Atya vagyok! Ismerem teremtményeim gyengeségét! Jöjjetek, jöjjetek Hozzám bizalommal és szeretettel! Bűnbánatotokat követően meg-bocsátok nektek. Még ha bűneitek visszataszìtóak volnának is, mint a sár, bizalmatok és szeretetetek elfeledteti majd Velem ùgy, hogy nem foglak benneteket elìtélni! Igazságos vagyok, ez igaz, de a Szeretet mindenért megfizet.

Figyeljetek ide, gyermekeim, tegyünk egy feltételezést és biz-tosak lesztek szeretetemben. Számomra a bűneitek olyanok, mint a vas, szeretet megnyilvánulásaitok olyanok, mint az arany. Még ha ezer kiló vasat is szállìtanátok Nekem, az nem lenne annyi, mint-ha tìz kiló aranyat adnátok! Ez azt jelenti, hogy egy kevés szeretettel rengeteg bűn törleszthető.

Ez tehát egy nagyon gyenge hasonlat arról, hogyan ìtélkezem gyermekeim, az emberek felett, kivétel nélkül mindegyiken. Ezért kell Engem szeretni és tisztelni, hogy ne kerüljetek ìtélet alá, vagy hogy ìtéletem legalábbis végtelenül irgalmas legyen. Ne kétel-kedjetek! Ha szìvem nem ilyen volna, már elpusztìtottam volna a világot, valahányszor elkövette a bűnöket! Ehelyett, ti vagytok a tanùim, minden pillanatban megnyilvánul a támogatásom kegyel-mekkel és jótéteményekkel. Ebből arra következtethettek, hogy olyan Atyával van dolgotok, aki minden más apát felülmùl, aki szeret titeket és sohasem szűnik meg szeretni, feltéve, ha ti is akar-játok.

Kétféle ùton jövök közétek: a Kereszt és az Eucharisztia ùtján!

A Kereszt az az utam, amelyen lejövök gyermekeim közé, mert ezáltal váltottalak meg titeket Fiam által. és számotokra a kereszt az az ùt, amelyen felmehettek Fiamhoz és Fiamtól egészen énhozzám. E nélkül soha nem jöhettek, mert az ember a bűnnel magára vonta az Istentől való elválás büntetését.

Az Eucharisztiában köztetek maradok, mint egy apa a csa-ládjában. Azért akartam, hogy Fiam megalapìtsa az Eucharisztiát, hogy minden tabernákulumból Kegyelmeim, Gazdagságaim és Sze-retetem tárolóját csináljam, hogy az embereknek, gyermekeimnek adhassam azokat.

Mindig ezen a két ùton küldöm le szüntelenül akár hatalma-mat, akár Végtelen Irgalmamat.

Miután megmutattam nektek, hogy Fiam Jézus képvisel Engem az emberek között és hogy Őáltala mindig köztük maradok, még azt is meg akarom mutatni nektek, hogy Szentlelkem által is közétek jövök.

Istenségem e harmadik személyének műve a legnagyobb csendben megy végbe és gyakran az emberek észre sem veszik. De számomra nagyon megfelelő eszköz arra, hogy ne csak a taberná- kulumban maradjak, hanem mindazoknak a lelkében is, akik a ke-gyelem állapotában vannak, hogy itt állìtsam fel trónomat és mindig itt lakjak, mint egy igazi Atya, aki szereti, védi és támogatja gyer-mekét. Senkisem értheti meg azt az örömöt, amit akkor érzek, a-mikor kettesben vagyok egy lélekkel. Még senki sem értette meg Atyaisteni Szìvemnek azon végtelen vágyait, hogy minden ember, az igazak és bűnösök megismerjenek, szeressenek és tisz-teljenek. Csak ezt a három hódolatot szeretném az embertől meg-kapni ahhoz, hogy mindig irgalmas szìvű és jó legyek, még a legnagyobb bűnösökhöz is.

Mi mindent meg nem tettem népemért, Ádámtól Józsefig, Jé-zus nevelőapjáig, és Józseftől a mai napig, azért, hogy az ember megadhassa Nekem azt a tiszteletet, amely jár Nekem, mint Atyá-nak, Teremtőnek és Megváltónak! Ennek ellenére ezt a külön kul-tuszt, amelyet annyira óhajtottam és óhajtok, még nem adták meg Nekem!

A kivonulásban olvassátok, hogy Istent sajátos kultusszal kell tisztelni. Főleg Dávid zsoltárai tartalmazzák ezt a tanìtást. Azokban a parancsolatokban, amelyeket én magam adtam Mózesnek, első helyre tettem: »Az egy Istent tökéletesen imádjad és szeressed.«

Nos, valakit szeretni és tisztelni két olyan dolog, amely együtt jár. Minthogy annyi jótéteménnyel halmoztalak el benneteket, tisz-telnetek kell Engem egészen sajátos módon!

ùgy adtam nektek életet, hogy hasonlatosságomra teremtet-telek meg benneteket! Szìvetek tehát olyan érzékeny, mint az Enyém, az Enyém olyan, mint a tietek!

Mit meg nem tennétek, ha egyik szomszédotok kis szìvességet tenne nektek, hogy örömöt szerezzen nektek? A legérzéketlenebb ember is e személy iránt el nem mùló hálát őrizne szìvében. Egyik-másik ember még azt is keresné, hogy mi okozna a másiknak nagyobb örömöt, hogy szolgálatát viszonozza. Nos, én sokkal há-lásabb leszek irántatok, biztosìtva nektek az örök életet, ha ti azt a kis szìvességet teszitek meg Nekem, hogy ùgy tiszteltek, ahogyan én azt kérem.

Elismerem, hogy Fiamban tiszteltek Engem és hogy vannak olyanok, akik fel tudnak emelkedni Fiamtól Hozzám, de nagyon kevesen vannak ilyenek! Ne gondoljátok azonban azt, hogy Fiamat tisztelve nem tiszteltek Engem! Biztos, hogy ìgy Engem is tiszteltek, mivel én Fiamban lakom! Tehát minden , ami az Ő dicsősége, az az Enyém is!

De látni szeretném, hogy az ember Atyját és Teremtőjét külön kultusszal tiszteli. Minél jobban tiszteltek Engem, annál jobban tisztelitek Fiamat, mert akaratom szerint Ő lett a Megtestesült Ige és közétek jött, hogy megismertesse veletek Azt, aki ót küldte.

Ha ismernétek Engem, szeretnétek Engem és szeretnétek sze-retett Fiamat is, jobban, mint ahogyan most teszitek. Látjátok, hogy hány teremtményem, amelyek a Megváltás misztériuma által gyer-mekeimmé lettek, nincsenek azokon a legelőkön,* amelyeket Fiam által minden ember számára kijelöltem. Látjátok, hogy sokan má-sok, és ti tudjátok, még nem ismerik ezeket a legelőket, és hány olyan teremtmény került ki a kezem alól, akiknek a létét számon tartom, ti azonban nem tudtok róluk és akik nem ismerik még a kezet sem, amely teremtette őket!

Ő, mennyire meg szeretném ismertetni veletek, hogy milyen mindenható Atyátok vagyok és mennyire az lennék számukra is jótéteményeim által! Azt akarnám, hogy törvényem által kelleme-

sebb életet éljenek. Azt akarnám, hogy elmennétek hozzájuk az én nevemben és beszélnétek nekik Rólam. Igen, mondjátok meg nekik, hogy van egy Atyjuk, aki, miután megteremtette őket, nekik akarja adni a tulajdonában levő kincseket. Mindenekelőtt mondjátok meg nekik, hogy gondolok rájuk, szeretem őket és nekik akarom adni az örök boldogságot.

Ő, megìgérem nektek, az emberek gyorsabban fognak meg-térni.

Higgyétek el, ha az Ősegyháztól kezdve elkezdtetek volna En-gem egy külön kultusszal tisztelni és tiszteltetni, hùsz évszázad elteltével kevés olyan ember maradt volna, aki bálványimádásban,

* Ezekiel 34,14 - ford. megj. pogányságban és annyi hamis és rossz szektában él, amelyekben az ember csukott szemmel fut, hogy az örök tűz mélységeibe vesse magát! és lássátok, mennyi tennivaló maradt még!

Eljött az én órám! Kell, hogy az emberek megismerjenek, szeressenek és tiszteljenek, hogy miután megteremtettem őket, az Atyjuk lehessek, majd Megváltójuk és végül örök boldog-ságuk tárgya.

Eddig olyan dolgokról beszéltem nektek, amelyekről már tudtatok, emlékeztetni akartalak benneteket ezekre, hogy egyre erősebb legyen bennetek az a meggyőződés, hogy a legjobb Atya vagyok és nem vagyok szörnyű, ahogyan ti gondoljátok, és arra is, hogy minden ma élő ember Atyja vagyok, és azoké is, akiket ezután fogok teremteni a világ végéig.

Tudjátok meg azt is, azt akarom, hogy megismerjenek, sze-ressenek, de mindenek felett tiszteljenek. Hogy mindenki felismerje minden ember iránti végtelen jóságomat, és főleg a bűnösök, betegek, haldoklók és minden szenvedő ember iránti jóságomat. Tudják meg, hogy csak egyetlen vágyam van: mindenkit szeretni, megadni nekik kegyelmeimet, megbocsátani nekik, ha megbánják bűneiket és főleg nem az igazságom szerint ìtélni őket, hanem irgalmam szerint, hogy mindenki megmeneküljön és válasz-tottaim sorába kerüljön.

E rövid ismertetés befejezéseként egy ìgéretet teszek nektek, amelynek hatása örök lesz, mégpedig: szólìtsatok az Atya né-ven, bizalommal és szeretettel, és mindent megkaptok ettől az Atyától, szeretettel és irgalommal.

Az én fiam, a te lelki atyád, foglalkozzék Dicsőségemmel és vegye át mondatról mondatra azt, amit leìrattam veled és azt, amit még ezentùl iratok veled, hogy az emberek könnyűnek és kellemes-nek tartsák ismertetésem olvasását. Azt ismertettem, amiről aka-rom, hogy tudjanak, minden hozzáadás nélkül.

Naponta egy keveset beszélek majd neked az emberekkel szem-beni kìvánságaimról, örömeimről, bánataimról, és mindenekelőtt meg fogom mutatni az embereknek végtelen Jóságomat és együtt-érző Szeretetem gyengédségét.

Azt is akarnám, hogy a te elöljáróid megengednék neked, hogy szabad perceidet Velem tölthessed és hogy napi fél órát vigasz-talhassál és szerethessél Engem és hogy ìgy elérhessed, hogy az emberek - gyermekeim szìve - hajlandók legyenek e kultusz ter-jesztéséért dolgozni. E kultusz formáját az imént tártam fel nektek, hogy ezáltal egyre jobban bìzzatok az Atyában, aki azt akarja, hogy gyermekei szeressék.

Ahhoz, hogy ez a mű, amelyet az emberek között meg akarok alkotni, a lehető leggyorsabban elterjedhessen valamennyi nemze-tenbelülùgy, hogy azok, akik terjesztésére megbìzást kapnak majd, minél kevesebb meggondolatlanságot kövessenek el, arra kérlek, hogy napjaidat nagy összeszedettségben töltsed el. Boldog leszel, ha keveset beszélsz a teremtményekkel, és még ha közöttük leszel is, szìved mélyén Velem beszélgetsz majd és Engem hallgatsz.

Megmondom, hogy még mit akarok, hogy csinálj: ha néha csak hozzád szólok, bizalmas közléseimet ìrd be egy kis külön naplóba. De most az emberekhez kìvánok szólni: az emberekkel bensősége-sebb viszonyban élek, mint egy anya gyermekeivel.

Az ember megteremtése óta nem mulasztottam el egyetlen pil-lanatot sem, hogy mellette éljek; mint az ember Teremtője és Atyja szükségét érzem annak, hogy szeressem. Nem mintha szükségem volna rá, de az Atyai és Teremtői szeretetem érezteti Velem, hogy szeretnem kell az embert. Tehát az ember mellett élek, mindenhová követem, mindenben segìtem, mindent pótolok.

Látom szükségleteit, fáradságait, minden óhaját és a legna-gyobb örömöm segìteni és megmenteni őt.

Az emberek azt hiszik, hogy egy rettenetes Isten vagyok és hogy az egész emberiséget a pokolra taszìtom. Mekkora meglepetés lesz az idők végezetén, amikor annyi elveszettnek hitt lelket látnak, amint az örök boldogságnak örvendeznek a választottak között!

Azt akarnám, hogy minden teremtményemnek az legyen a meggyőződése, hogy olyan Atya vagyok, aki őrködik felettük és aki még itt lent előre meg szeretné ìzleltetni velük az örök boldogságot.

Egy anya sohasem felejti el azt a kis teremtményt, amelyet a világra szült. Hát nem szebb az én részemről, hogy számon tartok minden teremtményt, akit a világba helyeztem?

Márpedig ha az anya szereti azt a kis lényt, amelyet neki aján-dékoztam, én nálánál jobban szeretem, mert én teremtettem. Ha még néha meg is történik, hogy egy anya kevésbé szereti gyermekét

olyan fogyatékosság miatt, amely benne előfordulhat, én ezzel el-lentétben még jobban fogom szeretni. Ó elérkezhet oda, hogy el-felejti vagy hogy csak ritkán gondol rá, főleg ha a gyermek kora már kivonta őt felügyelete alól, én sohasem fogom elfelejteni. én mindig szeretem, és ha már nem is emlékszik Rám, Atyjára és Te-remtőjére, én emlékszem rá és akkor is szeretem.

Már mondtam nektek, hogy még itt lent meg akarom nektek adni az örök boldogságot, de ti még nem értettétek meg ezt a szót, amelynek a magyarázata a következő: ha szerettek Engem és biza-

lommal szólìtotok édesatyának, már innen lentől kezdve kezditek megismerni azt a szeretetet és bizalmat, amely boldogságotokat képezi majd az örökkévalóságban és amelyet a mennyben énekelni fogtok a választottak társaságában. Vajon ez nem előlege a mennyei boldogságnak, amely örökké tart?

Óhajtom tehát, hogy az ember gyakran emlékezzék arról, hogy én ott vagyok, ahol ő van. Hitetlensége ellenére sem szűnök meg sohasem mellette lenni.

Ó, mennyire óhajtom megvalósulni látni azt a tervemet, ame-lyet közölni akarok veletek: a mai napig az ember valójában nem gondolt arra, hogy Istennek, az ő Atyjának ezt az örömet szerezze, amelyet most mondok el:

Egy nagy bizálmat akarnék látni létrejönni az ember és mennyei Atyja között, egy valóban családias és ugyanakkor gyen-géd szellemet, hogy ne éljetek vissza nagy jóságommal.

Ismerem szükségleteiteket, vágyaitokat és mindazt, ami bennetek van. De mennyire boldog és hálás volnék, ha látnálak benneteket Hozzám jönni és bizalmasan közölni Velem szükségle-teiteket, ahogyan egy bizalommal teli gyermek teszi az apjával. Hogyan utasìthatnék nektek vissza bármit is, legyen az csekély vagy nagy jelentőségű, ha kéritek Tőlem? Még ha nem is láttok Engem, vajon nem éreztek Engem nagyon, de nagyon közel magatokhoz az eseményekben, amelyek bennetek és körülöttetek történnek?

Milyen érdemszerző lesz számotokra valamely napon, hogy hittetek Bennem anélkül, hogy láttatok volna Engem!

Még most is, hogy itt vagyok, személyesen valamennyietek között, hogy szólok hozzátok, szüntelenül és minden formában ismételve, hogy szeretlek benneteket és azt akarom, hogy megis-merjetek, szeressetek és tiszteljetek egy külön kultusszal, ti nem láttok Engem, egyetlen személy kivételével, annak kivételé-vel, akinek ezt az üzenetet mondtam! Egyetlenegy az egész em-beriségből! és lám mégis szólok hozzátok és abban, akit látok és akihez szólok, mindnyájatokat látom és mindenkihez szólok külön-külön és együttvéve, és ùgy szeretlek benneteket, mintha látnátok Engem.

Óhajtom tehát, hogy az emberek megismerhessenek és érez-hessék, hogy mindegyikükhöz közel vagyok. Emlékezzetek rá, em-berek, hogy az emberiség reménysége szeretnék lenni. Még nem vagyok az? Remény nélkül az ember elveszne. De szükséges, hogy Engem olyannak ismerjenek meg, amilyen vagyok, hogy a Béke, a Bizalom és a Szeretet hatoljanak be az emberek szìvébe és hozzák őket kapcsolatba az Atyával, menny és föld Urával.

Ne gondoljátok, hogy az a rettenetes öregember vagyok, akit az emberek képeiken és könyveikben ábrázolnak! Nem, nem, sem fiatalabb, sem idősebb nem vagyok Fiamnál és Szentlelkemnél. Ezért azt akarnám, hogy mindenki, a kis gyermekektől az öregekig, Engem családiasan Atyának és barátnak szólìtsanak, mivel mindig veletek vagyok, hozzátok hasonlóvá teszem magam, hogy titeket magamhoz hasonlóvá tegyelek. Milyen nagy lenne az én örömöm, ha látnám a szülőket, ahogy gyerekeiket arra tanìtják, hogy Engem gyakran Atyának szólìtsanak, ahogyan valóban az is vagyok! Mennyire szeretném látni, hogy ezekbe az ifjù lelkekbe bizalmat és teljesen gyermeki szeretetet öntenek Irántam! Mindent megtet-tem értetek, nem tennétek-e meg ezt érettem?

Meg szeretnék állapodni minden családban mint a saját ura-dalmamban, hogy bárki teljes biztonsággal mondhassa: »Van egy Atyánk, aki végtelenül jó, mérhetetlenül gazdag és rendkìvül irgal-

mas szìvű. Gondol ránk és közel van hozzánk, néz minket, Ő maga tart fenn minket, mindent megad nekünk, ha kérjük Tőle. Minden gazdagsága a miénk, mindenünk meglesz, ami csak kell.« éppen ezért vagyok itt, hogy kérhessétek Tőlem azt, amire szükségetek van: »Kérjetek és megkapjátok.« Atyai jóságomban mindent meg-adok nektek, hogy ti ùgy tekinthessetek rám, mint egy igazi Atyára, aki az enyémek között él, ahogyan azt valóban meg is teszem.

Azt is kérem, hogy minden család mindenki számára láthatóan kihelyezze azt a képet, amit később ismertetek meg »lánykámmal«. Óhajtom, hogy minden család ìgy helyezhesse magát egészen sajá-tos védnökségem alá, hogy könnyebben tisztelhessenek. Ott min-den nap a család közli majd Velem szükségleteit, munkáit, gondjait, szenvedéseit, óhajait, de örömeit is, mert egy apának mindent is-mernie kell, ami a gyermekeivel kapcsolatos. én bizonyára tudom, mivel ott vagyok, de annyira szeretem a közvetlenséget. Tudok al-kalmazkodni a körülményeitekhez. A kicsinyek között kicsinnyé teszem magam. Felnőtté leszek a felnőtt emberekkel, az öregek között hozzájuk válok hasonlóvá, hogy mindenki megértse, mit akarok neki mondani az ő megszentelésükre és az én dicsőségemre.

Arra, amit az imént mondtam, nem elég bizonyìték nektek az én Fiam, aki olyan kicsivé és gyengévé tette magát, mint amilyenek Ti vagytok? Most sincsen bizonyìtékotok, itt látvà Engem, amint hozzátok szólok? és hogy megérthessétek azt, amit mondani aka-rok, nem választottam-e egy hozzátok hasonló szegény teremt-ményt, aki által szólhatok hozzátok?

Látjátok, koronámat lábamhoz tettem, a világot a szìvemre szorìtottam. Dicsőségemet a mennyben hagytam, mindenkinek mindenné tettem magam, szegénynek a szegényekkel és gazdagnak a gazdagokkal. Gyengéd Atyaként védelmembe szeretném venni az ifjùságot. Annyi rossz van a világban! Ezek a szegény tapasztalatlan lelkek hagyják magukat elkápráztatni a bűn csábìtásaitól és ez ap-ránként teljes romlásba viszi őket. Ó ti, akiknek különösen szüksé- getek van valakire, aki őrizzen benneteket az életben, hogy a rosszat elkerüljétek, jöjjetek Hozzám! Az az Atya vagyok, aki jobban sze-retlek benneteket, mint ahogyan a teremtmények közül bárki va-laha is szeretne! Meneküljetek nagyon közel Hozzám, osszátok meg Velem gondolataitokat és vágyaitokat. Gyengéden szeretni foglak benneteket. Megadom nektek a kegyelmeket a jelenben és megál-dom jövőtöket. Legyetek biztosak abban, hogy nem feledkezem meg rólatok tizenöt vagy huszonöt vagy harminc évvel azután, hogy megteremtettelek benneteket. Jöjjetek! Látom, hogy nagy szüksé-getek van egy olyan barátságos és végtelenül jó Atyára, mint ami-lyen én vagyok.

Anélkül, hogy elmerülnék annyi más dologba, amelyeket jó volna most elmondani, de amelyeket később is elmondhatok, most egészen különös módon akarok szólni néhány lélekhez a Nekem kiválasztottak, papok és szerzetesek közül: hozzátok, szeretetem drága fiaihoz. Nagyon számìtok rátok!

A PÁPÁHOZ

 

Minden más előtt hozzád fordulok, szeretett fiam, hozzád hely-tartómhoz, hogy a te kezeid közé helyezzem ezt a művet, amelynek valamennyi közül az elsőnek kellene lennie, és amely a gonosz által az embernek sugallt félelem miatt csak ebben az időben fog betel-jesedni.

ó, szeretném, ha megértenéd ennek a műnek a horderejét, a nagyszerűségét, szélességét, mélységét, magasságát. Akarnám, hogy megértsd azokat a végtelen vágyakat, amelyeket a jelen és a jövő emberisége iránt érzek!

Ha tudnád, mennyire óhajtom, hogy az emberek ismerjenek, szeressenek és külön kultusszal tiszteljenek! Ez a vágy Ben-nem van az egész örökkévalóságtól fogva és az első ember teremtése óta. Ezt az óhajomat néhányszor kifejeztem az embereknek, külö-nösen az Ószövetségben. De az ember ezt sohasem értette meg.

Most ez az óhaj elfeledteti Velem az egész mùltat, hogy a jelenben teljesüljön teremtményeimben az egész világon.

Leereszkedem teremtményeim legszegényebbjéig, hogy tudat-lanságában szólhassak hozzá és rajta keresztül szólhassak az em-berekhez, anélkül, hogy őbenne tudatosodna annak a műnek a nagyszerűsége, amelyet közöttük létre akarnék hozni!

Nem beszélhetek vele teológiáról, biztosan nem érném el cé-lomat, mert nem értené meg. Megengedem, hogy ìgy legyen, hogy művemet az egyszerűség és az ártatlanság révén valósìthassam meg. De most a te dolgod, hogy ezt a művet tanulmányozásnak vessed alá és a lehető leghamarabb véghezvidd.

AHHOZ, HOGY MEGISMERJENEK, SZERESSENEK éS KÜLÖN KULTUSSZAL TISZTELJENEK, nem kérek semmi rendkìvülit. CSU-PÁN EZT AKAROM:

   1. Hogy egynapot, vagy egy vasárnapot szenteljenek egészen különleges tiszteletemre az egész emberiség Atyja ne-ve alatt.

Erre az ünnepre saját misét és szertartást szeretnék. Nem nehéz erre a Szentìrásban szövegeket találni.

Ha ebben a külön kultuszban inkább vasárnap része-sìtenétek Engem, ùgy augusztus első vasárnapját vá-lasztom, de ha egy hétköznapot vesztek, jobban szeretném, ha ez mindig ugyanezen hónap hetedik napja lenne.

   2. Hogy az egész papság igyekezzen ezt a kultuszt ter-jeszteni, és főleg ismertessen meg az emberekkel olyannak, amilyen vagyok és amilyen mindig leszek őmellettük, vagyis a leggyengédebb és a leginkább szeretetre méltó Atya valamennyi apa közül.

   3. Óhajtom, hogy bevezessenek minden családba, a kórházakba, műhelyekbe és üzemekbe, laktanyákba, a termekbe, ahol a nemzetek miniszterei határozataikat hozzák, végül is minden-hova, ahol teremtményeim megtalálhatók, akár csak egyet-lenegy is!

lyeket az emberiség felé megfogalmaztam, és amelyeket veled ismertettem! De egy napon elégedett leszek azokkal az imákkal és áldozatokkal, amelyeket nagylelkű emberek Szeretetemnek ezért a művéért vállalnak, igen, egy napon elégedett leszek. Megáldalak majd, szeretett fiam, és a százszorosát adom neked mindazért, amit a dicsőségemért tenni fogsz.

 

A PÜSPÖKHÖZ

Egy szót szeretnék szólni hozzád is, Sándor fiam,* hogy óha-jaim megvalósuljanak a világban.

Jézus Fiam »kis palántájának« lelki atyjával együtt elő kell, hogy mozdìtsátok ezt a művet, vagyis ezt a külön kultuszt, amelyet az emberektől elvárok. Rátok bìzom, fiaim, ezt a művet és annyira fontos jövőjét.

Beszéljetek kitartóan arról, amit mondani fogok nektek, ismer-tessétek azért, hogy valamennyi teremtményem megismerjen, sze-ressen és tiszteljen és tegyetek meg mindent, amit elvárok tőletek, vagyis teljesìtsétek akaratomat és váltsátok valóra azon óhajaimat, amelyeket annyi idő óta csendben őriztem.

Mindenért, amit ti maj d dicsőségemért tesztek, én a kétszeresét teszem üdvösségetekért és megszentelődésetekért. Végül a menny-ben és csak a mennyben látjátok majd meg azt a nagy jutalmat, amelyet különösen nektek adok és mindazoknak, akik ezért a célért munkálkodni fognak.

Az embert magamért teremtettem és teljesen jogos, hogy az ember számára MINDEN legyek. Atyján és Teremtőjén kìvül az em-ber nem fog igazi örömöket megìzlelni, mivel a szìve semmi másért nem jött létre, csak értem.

Részemről teremtményeim iránti szeretetem oly nagy, hogy egyik örömöm sem hasonlìt ahhoz, mint amikor az emberek között lehetek.

* Alexendre Caillot, grenoblei püspök

Dicsőségem a mennyben végtelenül nagy, de dicsőségem még ennél is nagyobb, amikor a gyermekeim között lehetek: az egész világ emberei között. A ti mennyországotok, teremtményeim, a Pa-radicsomban van választottaimmal együtt, mivel ott fenn, a menny-ben lesz az a hely, ahol Engem örökös látomásban fogtok szemlélni és örök dicsőségnek örvendeztek majd. Az én mennyországom a földön van, mindannyiatokkal, ó emberek! Igen, itt a földön és a ti szìvetekben keresem boldogságomat és örömömet. Nekem adhat-játok ezt az örömöt és ez részetekről kötelesség is Teremtőtök és Atyátok felé, aki ezt tőletek megkìvánja és elvárja.

Az örömöm, hogy köztetek lehetek, nem kisebb, mint az az öröm, amelyet akkor éreztem, amikor Fiammal, Jézussal voltam együtt halandó élete során. én voltam az, aki Fiamat közétek küld-

tem. Ő Szentlelkem által fogant, Ő meg én Egy vagyok, egyszóval mindig én voltam általa veletek.

Nektek, teremtményeim, akiket ùgy szeretek, mint saját Fia-mat, akivel Egy vagyok, ugyanazt mondom, amit Neki mondtam: szeretett fiaim vagytok, akikben Nekem kedvem telik; ezért örven-dek társaságotoknak és óhajtok veletek maradni. Jelenlétem közöt-tetek olyan, mint a nap a földi világban. Ha hajlandók vagytok fogadni Engem, egészen közel jövök hozzátok, belsőtökbe lépek, megvilágìtalak benneteket, átmelegìtelek benneteket végtelen sze-retetemmel.

Ami pedig benneteket illet, akik a bűn állapotában vagytok, vagy akik a hit igazságát nem ismeritek, nem tudok belétek hatolni, de mindenesetre közel leszek hozzátok, mert sohasem szűnök meg szólìtani benneteket, meghìvni benneteket arra, hogy óhajtsátok megkapni azokat a javakat, amelyeket nektek hozok, hogy meglás-sátok a világosságot és kigyógyuljatok a bűnből.

Időnként szánalommal tekintek rátok a szerencsétlen állapo-tért, amelyben vagytok. Máskor szeretettel nézek rátok arra kész-tetve benneteket, hogy engedjetek a kegyelem vonzóerejének. Néha napokat, sőt éveket töltök egyes lelkek mellett, hogy biztosìthassam nekik az örök boldogságot. Nem tudják, hogy én vagyok ott, aki várja őket, aki a nap minden pillanatában szólìtja őket. Ennek el- lenére egyáltalán nem fáradok el és ugyanazt az örömöt érzem abban, hogy mellettetek maradhatok, mindig azzal a reménnyel, hogy egy napon visszatértek majd Atyátokhoz és szereteteteknek legalább némi megnyilvánulását adjátok, mielőtt meghalnátok.

Példaként emlitek egy lelket, amely váratlanul hal meg: ez a lélek számomra mindig olyan volt, mint a tékozló fiù.*

Minden jóval elhalmoztam, de ő elment, elfecsérelve mindeze-ket a javakat, ezeket az ajándékokat, amelyeket legszeretetremél-tóbb Atyjától ingyen kapott, és ami ennél sokkal több, sùlyosan megsértett Engem. Visszavártam, mindenfelé követtem őt; ùj ke-gyekben részesìtettem, mint amilyen az egészség és az anyagi javak, amelyeket munkáiból gyümölcsöztettem, annyira jól, hogy feles-legei lettek. Néha gondviselésem még ùjabbakat is. szerzett neki. Tehát bőségben élt, de csak bűneinek szomorù látszatfényére te-kintett és egész élete a megrögzött halálos vétkek miatt a tévedések szövedéke lett. De az én szeretetem sohasem lankadt el. Ugyanìgy követtem, szerettem, de mindenekelőtt, a visszautasìtások ellenére, amelyekben részem volt, meg voltam elégedve azzal, hogy türel-mesen élhettem mellette, abban a reményben, hogy talán egy napon hallgatna Szeretetemre és visszatérne Hozzám, Atyjához és Meg-váltójához.

Végül közeledik utolsó napja: betegséget küldök rá, hogy ösz-szeszedhesse magát és visszatérhessen Hozzám, Atyjához: de az idő mùlik és lám, 74 éves szegény fiam elérkezett utolsó órájához. Megint ott vagyok, mint mindig: még több jósággal szólok hozzá, mint valaha. Kitartok mellette, hìvom választottaimat, hogy imád-kozzanak érte, hogy kérje a bocsánatot, amelyet felajánlok neki... Ebben a pillanatban, mielőtt elszállna utolsó lélegzete, kinyitja sze-mét, felismeri tévedéseit és hogy mennyire eltávolodott az igaz ùt-tól, amely egészen Hozzám vezet. Magába száll, majd sìró hangon, amelyet a körülállók közül már senkisem hall meg, azt mondja Nekem: »Istenem, most látom, hogy milyen nagy volt Irántam a

* Eugénia Anya megjegyzése: „Feljegyzem ezt a példabeszédet, amelyet ùgy láttam befejeződni, ahogy a mi Atyánk leìrta nekünk."

Szereteted és én folyamatosan megbántottalak Téged egy ennyire rossz élettel. Sohasem gondoltam Rád, Atyámra és Megváltómra. Pedig Te mindent látsz, és mindezért a rosszért, amit Bennem látsz és amit zavaromban beismerek, kérem bocsánatodat és szeretlek, Atyám és Megváltóm!«

Ó ugyanabban a pillanatban meghalt és most itt áll előttem. Annak az Atyának a szeretetével ìtélkezem fölötte, akinek nevezett Engem és ő megmenekült. Bizonyos ideig a tisztìtóhelyen marad,

majd az örök boldogság részese lesz. és én, aki élete során abban a reményben leltem örömömet, hogy bűnbánatáért megmentem őt, ezután még inkább örvendek mennyei udvarommal együtt, hogy óhajomat megvalósìtottam és hogy Atyja lehetek az egész örökké-valóságra.

Ami azokat a lelkeket illeti, akik igazságban és megszentelő kegyelemben élnek, örömöm abban áll, hogy letelepedhetek ben-nük. Nekik adom magamat. Átadom nekik HATALMAM használatát és SZERETETEMMEL a paradicsom megelőlegezését találják meg BENNEM, Atyjukban és Megváltójukban."

ìgy fejeződik be az Üzenet első füzete.

rovi

 

 

AZ ATYA ÜZENETE

- 2. füzet -

 

A második füzet 1932 augusztus 12-ével kezdődik. Egy napon a sátán kézre kerìtette és fedőlapját ollóval vagdosta össze.

 

„Az imént az élő vìz forrását fakasztottam, amely mától az idők végezetéig sohasem apad el. Hozzátok jövök, teremtményeim, hogy megnyissam előttetek atyai keblemet, amely szeretettől hevül érte-tek, gyermekeimért. Azt akarom, hogy végtelen és könyörületes Szeretetem tanùi legyetek. Nem érem be azzal, hogy megmutattam nektek Szeretetemet, meg is akarom nyitni Szìvemet, amelyből hű-sìtő forrás fakad minden ember szomjának oltására. Akkor olyan örömökben lesz részük, amilyeneket eddig nem ismertek annak a tùlzott félelemnek a hatalmas sùlya miatt, amelyet Irántam, gyön-géd Atyjuk iránt éreztek.

Ezt a forrást azóta buzogtatom, amióta az embereknek Meg-váltót ìgértem.* Átvezettem Fiam Szìvén keresztül, hogy eljusson hozzátok. De az irántatok való mérhetetlen Szeretetem arra késztet, hogy még többet tegyek, megnyitva keblemet, amelyből az üdvös-ségnek ez a forrása buzog majd gyermekeim részére és én megen-gedem nekik, hogy szabadon merìtsék belőle mindazt, amire nekik az idő és az örökkévalóság részére szükségük van.

Ha ki akarjátok próbálni, hogy milyen hatása van ennek a forrásnak, amelyről szólottam nektek, tanuljatok meg előbb jobban megismerni és szeretni Engem, addig a mértékig, amelyet én óhaj-tok, vagyis nemcsak mint Atyát, hanem mint Barátotokat és Bizal-

* Eugénia Anya megjegyzése: „Ezt a forrást minden nap látom azóta, hogy Ő beszél róla." masotokat is. Miért döbbentek meg azon, amit mondok nektek? Nem a saját képmásomra teremtettelek-e benneteket? A saját kép-másomra teremtettelek, hogy ne találjatok semmi különöset abban, ha beszéltek és barátkoztok Atyátokkal, Teremtőtökkel és Istene-tekkel; hiszen könyörületes Jóságom által atyai és isteni Szeretetem gyermekeivé váltatok.

Fiam Jézus Bennem van és én Őbenne, kölcsönös szeretetünk-ben, mármint a Szentlélekben, aki egyesìtve tart bennünket a Sze-retetnek eme kötelékével, azt eredményezve, hogy Mi EGY vagyunk.

Ő, a Fiam, ennek a forrásnak a tárolója, hogy az emberek elmehessenek a Szìvéből merìteni, ez a Szìv mindig csordulásig tele van az Üdvösség vizével. De megnyugtatásotokra magatok is meg-győződhettek afelől, hogy az a forrás, amelyet Fiam számotokra nyit, hűsìtő és kellemes! Jöjjetek tehát Hozzám Fiam által és ha közel lesztek Hozzám, közöljétek Velem bizalmasan kìvánságaito-kat. Megmutatom nektek ezt a fonást, olyannak ismertetve meg magamat veletek, amilyen vagyok. Amikor már ismerni fogtok En-gem, szomjatok csillapodni fog, erőre kaptok, kigyógyultok bajai-tokból, félelmeitek eltűnnek; nagy lesz az örömötök és szeretetetek olyan biztonságra talál majd, amilyet eddig még soha nem észlel-tetek.

De hogyan jöhetünk Hozzátok, fogjátok mondani. Ó, gyertek a bizalom ùtján, nevezzetek Engem Atyátoknak, szeressetek Engem Lélekben és Igazságban, és ez elegendő lesz ahhoz, hogy ez a fel-üdìtő és rendkìvül hatásos Vìz szomjatokat oltsa.

De ha valóban azt akarjátok, hogy ez a vìz mindent megadjon nektek ahhoz, ami nektek megismerésemhez és szeretésemhez hi-ányzik, és ha hidegeknek és közömböseknek érzitek magatokat, szólìtsatok csak az Atya édes nevén és én hozzátok jövök. Fonásom megadja nektek a szeretetet, a bizalmat és mindazt, ami hiányzik nektek ahhoz, hogy Atyátok és Teremtőtök mindig szeressen ben-neteket.

Mivel mindenekelőtt azt óhajtom, hogy ti mindannyian meg-ismerjetek Engem és ezáltal már idelent mindannyian örvendhes-setek jóságomnak és gyengédségemnek, váljatok apostolokká azok mellett, akik nem ismernek Engem, akik még nem ismernek Engem és meg fogom áldani fáradalmaitokat és erőfeszìtéseiteket, nagy dicsőséget készìtve elő nektek Mellettem az örökkévalóságban!

én vagyok a Szeretet óceánja, gyermekeim, ez egy másik bi-zonyìtéka atyai Szeretetemnek, amellyel mindannyiotok iránt viseltetek, kivétel nélkül, bármilyen is legyen korotok, állapototok, országotok. Nem zárom ki a különböző társaságokat sem, a szek-tákat, hìvőket, hitetleneket, közömböseket, ebbe a szeretetbe foglalom az összes értelmes lényeket, amelyek együttese az embe-riséget alkotja.

ìme a bizonyìték: a Szeretet óceánja vagyok. Megismertettem veletek a fonást, amely keblemből fakad, hogy oltsa szomjù-ságotokat és most, hogy megtapasztaljátok, mennyire jó vagyok mindenkihez, megmutatom nektek egyetemes Szeretetem óceánját, hogy csukott szemmel belé vessétek magatokat. Miért? Azért, hogy alámerülve ebben az óceánban, a rossz hajlamoktól és bűnöktől keserű cseppekké vált lelkek a Szeretetnek ebben a fürdőjében elveszìtsék felesleges keserűségüket. Megjavulva lépnek majd ki ebből a fürdőből, boldogan, mivel megtanultak jónak és szere-tetteljeseknek lenni.

Ha ti magatok, tudatlanságból vagy gyengeségből, visszaestek a keserű csepp állapotában, megint a Szeretet óceánja vagyok, ké-szen arra, hogy ezt a keserű cseppet befogadjam és szeretetté, jó-sággá változtassam és hogy szenteket csináljak belőletek, ahogyan én, a ti Atyátok, az vagyok.

Akarjátok-e, gyermekeim, életeteket idelent békében és öröm-ben eltölteni? Jöjjetek és vessétek bele magatokat ebbe a mérhe-tetlen óceánba és maradjatok benne mindig, még ha életeteket munkában töltitek is el, ezt az életet a Szeretet meg fogja szentelni.

Ami azokat a gyermekeimet illeti, akik nincsenek az Igazság-ban, őket nagyobb arányban akarom ellepni legatyaibb előszere-tetemmel, hogy kinyìljon a szemük a világosságra, amely ez időben fényesebben ragyog, mint bármikor.

Ez az egész örökkévalóságtól előrelátott és várt kegyelmi időszak!

Személyesen vagyok itt, hogy szóljak hozzátok, ùgy jövök, mint az apák közül a leggyengédebb és a legszeretetreméltóbb. Leereszkedem hozzátok, megfeledkezem magamról, hogy magam-hoz emeljelek benneteket és biztosìtsam nektek az üdvösséget.

Ti mindannyian, akik ma éltek, és ti is, akik még meg sem születtetek, de akik évszázadról évszázadra a világ végéig élni fog-tok, gondoljatok arra, hogy nem éltek egyedül, hanem hogy egy minden más apa feletti Atya mellettetek él, sót bennetek él, rátok gondol és felajánlja nektek, hogy Szeretetének felfoghatatlan ki-váltságaiból részesüljetek.

Jöjjetek ehhez a forráshoz, amely örök időkig atyai keblemből fakad. ìzleljétek ennek az üdvöt hozó vìznek édességét és amikor kipróbáltátok lelketeken gyakorolt nagyszerű hatalmát, amely min-den szükségleteteket kielégìti, jöjjetek és vessétek bele magatokat Szeretetem óceánjába, hogy már csak énbennem éljetek és meg-haljatok önmagatok számára, hogy örökké Bennem éljetek."

Eugénia nővér megjegyzése:

A mi Atyánk egy meghitt beszélgetésben azt mondta nekem:

„A forrás az én Ismeretemnek a jelképe, az óceán pedig a Sze-retetemé és a ti bizalmatoké. Ha inni akartok ebből a fonásból, tanulmányozzatok Engem, hogy megismerjetek, és ha már megis-mertetek, vessétek bele magatokat Szeretetem óceánjába, olyan bi-zalommal bìzva Bennem, amely átalakìt benneteket és amelynek nem tudok ellenállni. Ekkor megbocsátom tévedéseiteket és ellep-lek benneteket a legnagyobb kegyelmekkel."

Az Üzenet folytatása:

„Köztetek vagyok. Boldogok azok, akik hisznek ebben az igaz-ságban és akik kihasználják ezt az időt, amelyről az ìrások ezekkel a kifejezésekkel szóltak: »Elkövetkezik egy idő, amelyben az em-

berek ùgy kell, hogy tiszteljék Istent, ahogyan Ő azt megkìvánja. «Az ìrások ezt követően felteszik a kérdést: »Miért?« és ìgy vá-laszolnak: »Mert csak Ő méltó a tiszteletre, a szeretetre és a dicsé-retre mindörökké!«

Mózes éntőlem magamtól a Tìzparancsolatból elsőként azt a rendelkezést kapta, hogy közölje az emberekkel: »Szeressétek, imádjátok Istent!«

Azok az emberek, akik már keresztények, mondhatják Nekem: »Mi szeretjük, amióta a világra jöttünk vagy megtérésünk óta, mert mi gyakran mondjuk a vasárnapi imát, az ùr imáját: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!« Igen, gyermekeim, ez igaz, szerettek és tiszteltek Engem, amikor a Miatyánk első sorát mondjátok, de foly-tassátok a többi kìvánságot és meglátjátok: »Szenteltessék meg a Te Neved!« - Megszentelitek-e a Nevemet?

Folytassátok: » Jöjjön el a Te Országod!« - Eljött-e az én Or-szágom?

Az igaz, hogy ti teljes buzgóságotokkal megünneplitek Fiam, Jézus királyságát és Benne Engem tiszteltek! De elutasìtanátok A-tyátoktól azt a nagy dicsőséget, hogy »Királlyá« kiáltsátok ki ót, vagy legalábbis azt, hogy uralkodhassak, hogy ezáltal minden em-ber megismerhessen és megszerethessen?

Kìvánom, hogy Fiam királyságának ezt az ünnepét azoknak a sértéseknek az engesztelésére üljétek meg, amelyek Pilátus előtt érték ót, meg a katonák részéről is, akik szent és ártatlan ember-ségét megostorozták. Kérem, hogy ne szüntessétek meg ezt az ün-nepet, ellenkezőleg, ünnepeljétek lelkesedéssel és buzgósággal; de ahhoz, hogy mindenki igazából megismerhesse ezt a Királyt, ismer-nie kell Királyságát is.

Vagyis ahhoz, hogy ezt a kettős ismeretet tökéletes módon elsajátìtsuk, ismernünk kell ennek a Királynak az Atyját is, aki ezt a Királyságot létrehozta.

Valóban, gyermekeim, az Egyház - az a közösség, amelyet a Fiammal alapìttattam - majd teljessé teszi művét, előmozdìtva annak tiszteletét, aki a közösséget szerezte: Atyátokét és Terem-tőtökét.

Gyermekeim, néhányan közületek azt mondhatnák Nekem: »Az Egyház szüntelenül növekedett, a keresztények száma egyre nagyobb; ez elegendő bizonyìték arra, hogy Egyházunk teljes!«

Tudjátok meg, gyermekeim, hogy én, Atyátok, mindig őrködtem az Egyház fölött annak születése óta és hogy Fiammal és a Szent-lélekkel egyetértésben tévedhetetlennek akartam Helytartóm, a Szentatya által. Nem igaz-e mégis, hogy ha a keresztények olyannak ismernének Engem, amilyen vagyok, vagyis gyengéd és irgalmas szìvű, jó és velük szabad emberekhez méltó módon bánó Atyának, több erővel és őszinteséggel gyakorolhatnák ezt a szent vallást?

Gyermekeim, talán az is igaz, hogyha tudnátok, hogy olyan Atyátok van, aki gondol rátok és aki végtelen szeretettel szeret ben-neteket, nem igyekeznétek-e kölcsönösség cìmén hűségesebbek lenni keresztény kötelességeitekhez, még az állampolgárságiakhoz is, hogy igazak legyetek és hogy igazságot szolgáltassatok istennek és az embereknek?

Ha ismernétek ezt az Atyát, aki mindnyájatokat megkülönböz-tetés nélkül szeret és aki megkülönböztetés nélkül mindnyájatokat szép szóval gyermekeinek nevez, alighanem szeretetteljes gyerme-kek módjára szeretnétek Engem. és az a szeretet, amelyet Nekem adnátok, nem válna-e az én indìttatásomra aktìv szeretetté? Olyan szeretetté, amely kiterjedne az emberiségnek arra a részére is, akik a keresztény közösséget még nem ismerik, még kevésbé Azt, Aki megteremtette őket és Aki az ő Atyjuk?

Mìg a lelkek egy része babonáira van hagyatva, más részük istennek szólìt ugyan Engem, mivel tudja, hogy létezem, mégsem tudja, hogy milyen közel vagyok hozzájuk. Ha valaki elmenne mind-ezekhez a lelkekhez és azt mondaná nekik, hogy az ő Teremtőjük egyben az Atyjuk is, aki gondol rájuk és aki foglalkozik velük, aki bensőséges szeretettel veszi őket körül annyi szenvedésben és csüg-gedésben, az megtérést érne el még a legmegátalkodottabbaknál is, és ezek a megtérések számosabbak lennének és erősebbek is, vagyis tartósabbak.

Talán néhányan, miközben szeretetművemet vizsgálják, ame-lyet az emberek között véghezviszek, bìrálnivalót találnának ebben és ìgy szólnának: »De hiszen a misszionáriusok, amióta ezekbe a távoli országokba eljutottak, nem beszélnek másról a hitetlenek-nek, mint Istenről, az Ő Jóságáról, Irgalmasságáról; mit mondhat-nának most többet Istenről ahhoz képest, amiről mindig is beszéltek?«

A misszionáriusok Istenről abban a mértékben beszéltek és beszélnek ma is, amelyben ők maguk ismernek Engem, de biztosì-talak benneteket, hogy nem ismertek olyannak, amilyen vagyok. Ezért jövök tehát, hogy mindenki Atyjának és valamennyi apa közül a leggyengédebbnek nyilvánìtsam ki magam, hogy ne olyan szere-tettel viseltessenek énirántam, amelyet a félelem eltorzìtott.

Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazìtsam az elképzeléseteket egy rettenetesen igazságos Is-tenről. Azt látom ugyanis, hogy az emberek mind anélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz, aki tu-datni akarná velük egyetlen vágyát, azt, hogy megkönnyìtse földi életük ùtját, hogy azután a Mennyben egy teljesen isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyìtéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti, Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tiétekét. De most, hogy ezt a Világosságot adom nektek, maradjatok a Világosságban és vigyétek el a világosságot minden-kihez; ez hatalmas eszköz lesz megtérések elérésére és ha lehetsé-ges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ìgéretemet, amely sohasem lehet kevesebb és amely ìgy hangzik:

MINDAZOK, AKIK ATYA NéVEN SZÓLìTANAK, MéG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZ-TOSAK LESZNEK ÖRÖK éLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSA-SÁGÁBAN.

és titeket, akik a dicsőségemért fogtok tevékenykedni és akik igyekeztek Engem megismertetni, tiszteltetni és szerettet-ni, arról biztosìtalak, hogy jutalmatok nagy lesz, mivel számon fogom tartani minden erőfeszìtéseteket, a legkisebbet is, amelyet tenni fogtok és mindent százszorosan visszatérìtek nektek az örök-kévalóságban. Már mondtam nektek, hogy a Szent Egyházban ki kell egészìteni a kultuszt, egészen különös módon tisztelve ennek a közösségnek a Szerzőjét, Azt, aki alapìtotta, Azt, aki a Lelke, a három személyű Istent: az Atyát, Fiùt és Szentlelket.

Ameddig a három Személyt nem tisztelik sajátosan egyéni kul-tusszal az Egyházban és az egész emberiségben, valami hiányozni fog ebből a közösségből. Már érzékeltettem ezt a hiányt néhány lélekkel, de nagy részük nagyon félénk és nem tett eleget felhìvá-somnak. Másoknak volt bátorságuk szólni azoknak, akiket illet, de kudarcot szenvedve nem tartottak ki.

Most jött el az én órám. Magam jövök el, hogy megismertessem az emberekkel, gyermekeimmel azt, amit a mai napig nem értettek meg teljesen. Magam jövök, hogy a Szeretet törvényének forró tüzét elhozzam, hogy ezzel az eszközzel elolvaszthassam és megsemmi-sìthessem azt a hatalmas jégréteget, amely az emberiséget körül-veszi.

ó kedves emberiség, ó emberek, akik gyermekeim vagytok, vessétek le láncaitokat, amelyekkel a sátán a mai napig fogva tart benneteket, egy olyan Atyától való félelemmel, aki nem más, mint a Szeretet! Gyertek, jöjjetek mellém, minden jogotok megvan ah-hoz, hogy Atyátokhoz közeledjetek, tágìtsátok ki szìveteket, kérjé-tek Fiamat, hogy ismertesse meg veletek egyre jobban a hozzátok való Jóságomat.

ó ti, akik a sátáni babonák és törvények foglyai vagytok, lép-jetek ki ebből a zsarnoki rabságból és jöjjetek az igazságok Igaz-ságához. Ismerjétek fel Azt, aki megteremtett benneteket és aki az Atyátok. Ne kìvánjátok jogaitokat érvényesìteni, imádatot és hódo-latot adva azoknak, akik arra ragadtak benneteket, hogy mostanáig haszontalan életet folytassatok, hanem jöjjetek Hozzám, mind-annyiatokat várlak, hogy ti mind az én gyermekeim legyetek.

és ti, akik az igaz Világosságban vagytok, mondjátok meg ne-kik, milyen édes az Igazságban élni! Azt is mondjátok azoknak a keresztényeknek, azoknak a drága teremtményeknek, gyermeke-imnek, milyen jó arra gondolni, hogy van egy Atya, aki mindent lát, mindent tud, mindenről gondoskodik, végtelenül jó, könnyen meg tud bocsátani, de ha mégis büntet, nem szìvesen és csak lassan teszi. Mondjátok nekik végül, hogy nem akarom őket elhagyni azélet viszontagságai között, egyedül és érdemtelenül azokat, akik Hozzám jönnek: segìteni fogom őket, megkönnyìtem terhüket, megédesìtem annyira kemény életüket és megrészegìtem őket atyai Szeretetemmel, hogy boldoggá tegyem őket az időben és örökké-valóságban.

és ti, kedves gyermekeim, akik elveszìtettétek hiteteket, sötét-ségben éltek, emeljétek föl szemeteket és fényes sugarakat fogtok látni, amelyekjönnek, hogymegvilágìtsanakbenneteket. énvagyok a Nap, amely megvilágìt, amely melegìt és ùjra melegìt, nézzetek és felismeritek, hogy én vagyok a Teremtőtök, Atyátok, egyedüli Istenetek. és mivel szeretlek benneteket, jövök, hogy megszerettes-sem magamat és ezáltal mind üdvözüljetek.

Az egész világ minden emberéhez fordulok, elharsogva atyai Szeretetemnek ezt a felhìvását; ez a végtelen Szeretet, amelyet meg akarok veletek ismertetni, egy állandó valóság. Szeressetek, szeres-setek, szeressetek mindig, de szerettessétek meg ezt az Atyát is, mert a mai naptól megmutathatom mindenkinek azt az Atyát, aki a legszenvedélyesebben szeret benneteket.

és ti, szeretett fiaim, papok és szerzetesek, arra buzdìtalak benneteket, hogy ismertessétek meg mindenkivel ezt az atyai sze-retetet, amelyet az emberek iránt, és különösen irántatok táplálok., A ti dolgotok azon munkálkodni, hogy az akaratom megvalósuljon az emberekben és rajtatok. Mármint akaratom az, hogy Engem megismerjenek, tiszteljenek és szeressenek. Ne hagyjátok Szeretetemet annyi ideig tétlenül, mivel szomjazom a vágytól, hogy szeressenek! Ez az évszázad több kiváltságban részesül, mint bár-mely másik, ne szalasszátok el ezt a kiváltságot attól való félelme-tekben, hogy megvonják tőletek! A lelkeknek szükségük van bizonyos isteni érintésekre és az idő sürget; ne féljetek semmitől, Atyátok vagyok; segìtségetekre leszek erőfeszìtéseitekben és mun-kátokban. Mindig fenntartalak majd benneteket és megìzleltetem majd veletek, idelenttől fogva, a lélek Békéjét és Örömét, gyü-mölcsökkel áldva meg küldetéseteket és buzgóságotok művét: ez felbecsülhetetlen ajándék, mivel a lélek, amely Békében és Öröm-ben él, már előre megìzleli a mennyet, az örök jutalomra várva.

Helytartómban, a Pápában, földi képviselőmben egészen kü-lönleges vonzalmat tápláltam a távoli országokban levő missziók apostoli küldetése iránt és főleg nagybuzgalmat aziránt, hogy Fiam, Jézus Szent Szìvének tisztelete az egész világon elterjedjen. Most azt a munkát bìzom rá, amelynek teljesìtésére maga Jézus jött le a földre: dicsőìtsen Engem, megismertetve Engem az emberekkel olyannak, amilyen vagyok, amint azt éppen elmondtam, az embe-rekhez, gyermekeimhez és teremtményeimhez fordulva.

Ha az emberek Jézus szìvébe hatolhatnának az Ó minden vá-gyával és dicsőségével együtt, felismernék azt, hogy legégetőbb vágya az Atya dicsőìtése, Azét, aki ét küldte, és hogy ne hagyja dicsőìtését csökkenteni, ahogyan az a mai napig történt, hanem dicsőìtése legyen teljes, ahogyan az ember megadhatja és meg kell, hogy adja Nekem, mint Atyának és Teremtőnek, és még inkább mint megváltásuk Szerzőjének!

Azt kérem az embertől, amit megadhat Nekem: bizalmát, sze-retetét és háláját. Nem azért, mintha szükségem lenne teremtmé-nyemre vagy imádásaira, nem azért óhajtom, hogy ismerjen, tiszteljen és szeressen; egyedül azért, hogy üdvözìthessem és hogy dicsőségem részesévé tehessem, ereszkedem le egészen őhoz-zá. és azért is, mert Jóságom, Szeretetem azt látja, hogy azok a lények, akiket a semmiből hoztam elő és igazi gyermekeimmé fo-gadtam, nagy számban esnek a démonokkal örök boldogtalanság-ba, nem érve el ìgy teremtésük célját és elveszìtve idejüket és örökkévalóságukat.

Ha valamit óhajtok, különösen a jelen pillanatban, az egysze-rűen egy nagyobb buzgalom az igazak részéről, nagyobb köny-nyebbség a bűnösök megtérésében, őszinte és tartós megtérés, a tékozló fiùk visszatérése az Atyai Házhoz, különösen a zsidóké és mindenki másé, akik szintén az én teremtményeim és gyermekeim, a szakadároké és eretnekeké, a szabadkőműveseké, a szegény hi-tetleneké, a szentségtörőké és a különféle és titkos szektáké; hogy akarva, nem akarva, tudja meg ez az egész világ, hogy van egy Isten és Teremtő. Ez az Isten, aki kétszeresen beszél tudatlanságukhoz, számukra ismeretlen; nem tudják, hogy az Atyjuk vagyok.

Higgyétek el Nekem, ti, akik e szavakat olvasva hallgattok Rám: ha mindazok az emberek, akik katolikus Egyházunktól távol vannak, hallanának beszélni erről az Atyáról, aki szereti őket, aki az ő Teremtőjük és Istenük, erről az Atyáról, aki az örök életet óhajtja nekik adni, ezeknek az embereknek egy jó része, még a legmegátalkodottabbak közül is, ehhez az Atyához jönne, akiről beszéltetek nekik.

Ha ìgy nem szólhattok közvetlenül hozzájuk, keressetek le-hetőségeket: ezernyi közvetlen és közvetett módja van ennek, alkalmazzátok ezeket a tanìtványok igaz szellemével és nagy buz-galommal; megìgérem nektek, hogy erőfeszìtéseiteket a Kegyelem révén hamarosan nagy siker fogja koronázni. Váljatok atyai Jósá-gom apostolaivá és a buzgalom által, amelyet mindannyiatoknak adni fogok, erősekké váltok és hatalmatok lesz a lelkek fölött.

Mindig mellettetek és bennetek leszek: ha ketten beszélgettek, kettőtök között leszek; ha többen vagytok, köztetek leszek; ezáltal azt fogjátok mondani, amit én sugalmazok nektek és hallgatóitokba befogadókészséget helyezek; ily módon az embereket meghódìtja a Szeretet és az örökkévalóság részeseivé válnak.

Ami az eszközöket illeti, hogy ùgy tiszteljetek, ahogyan én óhajtom, nem kérek tőletek mást csak nagy bizalmat. Ne gondol-játok, hogy zordságot várok tőletek, vagy önsanyargatásokat, azt sem, hogy mezìtláb járjatok, arcotokkal a porba boruljatok, hamu-val hintsétek be magatokat, stb. Nem, nem! Azt akarom és az a kedves számomra, ha gyermekek módjára ragaszkodtok Hozzám, egyszerűséggel és bizalommal!

Veletek mindenkinek mindenévé válok, mint a leggyengédebb és legszeretőbb Atya. Barátkozom mindnyájatokkal, odaajándékoz-va Magam mindenkinek, kicsivé válva azért, hogy ti naggyá válhas-satok az örökkévalóságban.

A hitetlenek, az istenkáromlók és a különféle közösségek nagy része azért marad meg elvetemültségében és hitetlenségében, mert azt hiszik, hogy lehetetlent kìvánok tőlük; hogy ùgy kell magukat alávetniük parancsaimnak, mint a rabszolgák az önkényùrnak, aki hatalmában rejtve marad és gőgjében távol tartja magát alattvaló- itól, hogy tiszteletre és odaadásra kényszerìtse őket: Nem, nem, gyermekeim! én ezerszerte kisebbé tudok válni, mint ahogyan azt ti feltételezitek.

Amit mindenesetre megkìvánok, az az Egyházamnak adott pa-rancsok hűséges megtartása, hogy értelmes teremtmények legyetek és ne hasonlìtsatok az állatokra fegyelmezetlenségetek és rossz haj-lamaitok miatt, hogy végül megóvhassátok ezt a kincset, amely a ti lelketek, amelyet teljes isteni szépségben adományoztam nektek, amelybe öltöztettem!

Majd tegyétek meg azt - ùgy, ahogyan azt kìvánom -, amit már közöltem veletek, hogy külön kultusszal tiszteljetek Engem. Hogy ezáltal megértsétek azt az akaratomat, hogy sokat kìvánok nektek adni és hogy nagy mértékben Hatalmam és Dicsőségem ré-szeseivé kìvánlak benneteket tenni, csupán azért, hogy boldoggá tegyelek és üdvözìtselek benneteket, hogy kifejezésre juttassam egyetlen óhajomat, hogy szeresselek benneteket és hogy cserébe ti is szeressetek Engem. Ha gyermeki és hűséges szeretettel szeretné-tek Engem, akkor szeretetteljes tisztelettel és alávetéssel viseltet-nétek Egyházam és képviselőim iránt. Nem azzal a tisztelettel, amellyel ma viseltettek és amely Tőlem távol tart benneteket, mivel rémületet keltek bennetek; ez a hamis tisztelet, amelyben ma éltek, igazságtalanság az Igazsággal szemben, ez Szìvem legérzékenyebb részét sebzi meg, ez irántatok való atyai Szeretetemről való meg-feledkezés, annak megvetése.

Ami a legjobban elszomorìtott izraeli népemben és ami a mai emberiségben ismét elszomorìt, ez az Irántam való, rosszul felfogott tisztelet. Az emberek ellensége valóban kihasználta ezt, hogy bál-ványimádásba és hitszakadásokba taszìtsa őket. Most is kihasználja és mindig is ki fogja használni ellenetek, hogy eltávolìtson az i-gazságtól, Egyházamtól és Tőlem. ó, ne hagyjátok magatokat az ellenségtől elragadni, higgyetek a nektek most kinyilvánìtott Igaz-ságnak és haladjatok ennek az Igazságnak a fényében.

Ti pedig gyermekeim, akik a katolikus Egyházon kìvül vagytok, tudjátok meg, hogy nem vagytok kirekesztve atyai Szeretetemből. Gyengéd felhìvással fordulok hozzátok, mivel ti is az én gyerme- keim vagytok. Ha ez ideig abban a kelepcében éltetek is, amelyet a gonosz állìtott nektek, jöjjetek rá, hogy becsapott benneteket, jöjjetek Hozzám, Atyátokhoz és én Örömmel és Szeretettel fogadlak benneteket!

Még ti is, akik nem ismertek semmilyen más vallást, mint azt, amelyben születtetek és ez nem az igazi vallás, nyissátok ki szeme-teket: ìme az Atyátok, Aki teremtett benneteket és üdvözìteni akar benneteket. Hozzátok jövök, hogy az Igazságot és az Üdvösséget hozzam el nektek. Látom, hogy nem ismertek Engem, és nem tud-játok, hogy egyetlen óhajom tőletek, hogy ùgy ismerjetek, mint Atyátokat és Teremtőtöket és mint Üdvözìtőtöket is. Ezért a nem-tudásért nem szerethettek Engem; tudjátok meg tehát, hogy nem is vagyok tőletek olyan messzire, mint ahogyan gondoljátok.

Hogyan hagyhatnálak benneteket magatokra azután, hogy megteremtettelek és Szeretetemmel örökbe fogadtalak benneteket? Bárhová követlek benneteket, mindenben oltalmazlak benneteket, hogy mindenből megállapìthassátok irántatok való nagy bőkezù-ségemet, még ha meg is feledkeztek végtelen jóságomról, ami ezt mondatja veletek: »A természet az, amelytől mindent kapunk, ez éltet bennünket és okozza halálunkat is.« De lám megérkezett a Kegyelem és a Világosság ideje! Ismerjétek el tehát, hogy én vagyok az egyedüli és igaz Isten!

Hogy az igazi boldogságot adhassam nektek ebben és a másik életben, azt óhajtom, hogy tegyétek meg azt, amit ebben a Világos-ságban javasolok nektek. Itt a kedvező idő, ne szalasszátok el a Szeretetet, amely ennyire megfogható módon kìnálja fel magát a szìveteknek. Mindenkitől azt kérem eszközként, hogy hallgassa a liturgia szerinti Szentmisét: ez nagyon kedves Nekem!

Majd idővel más kis imádságokat mondok nektek, de nem akar-lak tùlterhelni benneteket!

Az lesz a lényeg, hogy ùgy tiszteljetek Engem, ahogyan mond-tam, egy ünnepet jelölve ki tiszteletemre és azzal az egyszerűséggel szolgálva Engem, ahogyan az Istenetek és Atyátok igaz gyermeke-

ihez, az emberi nem Teremtőjének és Üdvözìtőjének gyermekeihez illik.

Lássátok az emberek iránti atyai Szeretetemnek egy másik tanùbizonyságát: gyermekeim, nem mondom el nektek végtelen Szeretetem nagyságát, mivel elég a szent könyveket kinyitni, a Fe-születet, a Tabernákulumot és az Oltáriszentséget megtekinteni ah-hoz, hogy megértsétek, mennyire szeretlek benneteket!

Mégis, hogy megismertessem veletek, mennyire szükséges ele-get tennetek akaratomnak, és hogy ezentùl jobban ismerjetek és szeressetek, még mielőtt befejezném ezt a néhány rövid mondani-valót, amely az emberek közötti szeretetművemnek csak az alapja, jelezni szeretnék nektek néhányat az irántatok való szeretetemnek bizonyìtékai közül. Amìg az ember nincsen az Igazságban, valójá-ban nem tapasztalja meg az Igazi Szabadságot. Ti, gyermekeim, akik kìvül vagytok az Igaz Törvényen, amelynek betartására terem-tettelek benneteket, csak gondoljátok, hogy örömben, békében vagytok. Szìvetek mélyén azonban érzitek, hogy nincsen bennetek sem Igazi Béke, sem Igazi Öröm és hogy nem vagytok a titeket megteremtő Istenetek, Atyátok Igazi Szabadságában!

De ti, akik az Igaz Törvényben vagytok vagy legalábbis meg-ìgértétek, hogy azt a Törvényt követitek, amelyet Üdvösségetek biz-tosìtására adtam nektek, lám titeket is a rossz hajlambűnre vezetett. Gonosz viselkedésetekkel eltávolodtatok a Törvénytől. Boldognak vélitek magatokat? Nem. érzitek, hogy szìvetek nem nyugodt. Talán azt gondoljátok, hogy kedveteket és más emberi örömöket keresve szìvetek végül kielégültnek érzi majd magát? Nem. Hadd mondjam meg nektek, hogy sohasem lesztek sem az Igazi Szabadságban, sem az Igazi Boldogságban mindaddig, amìg nem ismertek el Engem Atyátokként és nem vetitek alá magatokat Igámnak, hogy Istenetek, Atyátok igazi gyermekei legyetek! Miért? Mert csak egyetlen célból teremtettelek benneteket, hogy megismerjetek, szeressetek és szolgáljatok Nekem, ahogy az egyszerű és bizalommal teli kisgyermek szolgálja az apját!

Egy időben, az Ószövetségben, az emberek ùgy viselkedtek, mint az állatok, nem őrizték meg semmi jelét annak, ami Istenük, Atyjuk gyermekeinek méltóságát mutatta volna. Ezért, hogy tud-tukra adjam, hogy Isten gyermekeinek nagy méltóságára akarom őket felemelni, néha ijesztő szigorral kellett megmutatkoznom e-lőttük. Amikor később néhányukat elég értelmesnek láttam ahhoz, hogy végül megértsék, hogy némi különbséget kell tenni köztük és az állatok között, akkor elkezdtem őket jótéteményekkel elhalmoz-ni, győzni hagytam őket azok fölött, akik még nem tudták méltó-ságukat felismerni és megőrizni. és miután számuk növekedett, elküldtem nekik Fiamat, az összes isteni tökéletességekkel felé-kesìtve, mivel tökéletes Isten Fia volt. Ő jelölte ki nekik a tökéle-tesség ùtjait. Általa fogadtalak benneteket örökbe végtelen Szeretetemben, mint igazi gyermekeimet és utána nem neveztelek titeket egyszerűen »teremtményeknek«, hanem »gyermekeimnek«.

Az ùj Törvény igaz Lelkébe öltöztettelek fel benneteket, amely nemcsak az állatoktól különböztet meg titeket, mint a régi törvény embereit, hanem az Ószövetség emberei fölé is emel. Mindannyia-tokat Isten gyermekeinek méltóságára emeltelek, igen, ti a gyerme-keim vagytok és azt kell mondanotok Nekem, hogy az Atyátok vagyok; de legyetek gyermeki bizalommal Irántam, mivel e bizalom nélkül sohasem lesztek igazán szabadok.

Mindezeket azért mondtam, hogy felismerjétek, hogy én ezért a Szeretetműért jövök, hogy erőteljesen segìtsek nektek azt a zsarnoki szolgaságot lerázni, amely fogságban tartja lelketeket és megìzleltessem veletek az Igazi Szabadságot. Ebből ered az Igazi Boldogság, amelyhez képest a föld minden öröme semmi. Emelked-jetek fel mind Isten gyermekeinek erre a méltóságára és tudjátok nagyságotokat tiszteletben tartani, és Atyátok leszek, inkább mint valaha, a legszeretetreméltóbb és a legkönyörületesebb.

Azért jöttem, hogy a Békét hozzam el ezzel a Szeretetmű-vemmel, ha valaki tisztel Engem és bìzik Bennem. A Béke sugarát bocsátom le rá minden viszontagságában, minden zavarában, szen-vedéseiben és bármilyen természetű bánatában, főleg ha Hozzám fordul és ha Atyjaként szeret. Ha a családok ùgy tisztelnek és ùgy szeretnek, mint Atyjukat, ùgy az én Békémet adom nekik és ezzel Gondviselésemet is. Ha a munkások, az iparosok és más különféle kézművesek Hozzám fordulnak és tisztelnek, az én Békémet, Erő-met adom nekik, jó és könyörületes Atyának mutatkozom meg. Ha minden keresztény társadalom Hozzám fordul és Engem tisztel, békémet adom nekik. Szeretetteljes Atyának mutatkozom meg és hatalmammal biztosìtani fogom a lelkek örök üdvösségét.

Ha az egész emberiség Hozzám folyamodik és tisztel Engem, leküldöm rá a Béke Lelkét, mint egy jótékony harmatot. Ha minden nemzet Hozzám folyamodik és Engem tisztel, nem lesz több viszály,

sem háborù, mert En a Béke Istene vagyok és ahol én vagyok, ott nem lesz háborù. Győzelmet akartok aratni ellenségeteken? Folya-modjatok Hozzám és győzedelmesen diadalmaskodtok majd rajta.

Végül is tudjátok, hogy Hatalmammal mindent megtehetek. Már pedig ezt a Hatalmat mindenkinek felajánlom, hogy javatokra fordìtsátok az időben és az örökkévalóságban. Mindig Atyátokként mutatkozom meg, hogy ti gyermekeimként mutatkozzatok meg.

Mit óhajtanék ezzel a Szeretetművel, ha nem azt, hogy olyan szìveket találjak, akik meg tudnak érteni Engem?

A Szentség vagyok, annak tökéletességével és teljességével, és nektek adom ezt a Szentséget- amelynek Szerzője vagyok- Szent-lelkem által és elhelyezem lelketekben Fiam érdemeivel.

A Fiam és a Szentlélekrévén jövök felétek, belétek, és bennetek keresem nyugalmamat.

Bizonyos lelkek részére a »belétek jövök« szavak misztérium-nak tűnhetnek, pedig ez nem misztérium, mert miután elrendeltem Fiamnak, hogy alapìtsa meg a Szent Eucharisztiát, eltökéltem ma-gamat arra, hogy belétek jöjjek minden olyan alkalommal, amikor megkapjátok a Szent Ostyát!

Bizonyára semmi sem akadályozott meg Engem abban, hogy az Eucharisztia előtt is hozzátok jöjjek, mert semmi sem lehetetlen számomra! De ennek a Szentségnek a vétele könnyen megérthető cselekedet és megmagyarázza nektek, hogyan is jövök belétek!

Ha bennetek vagyok, könnyebben megadom nektek azt, ami az enyém, feltéve, hogy kéritek Tőlem. Ezzel a Szentséggel benső-ségesen egyesültök Velem és Szeretetem kiáramlása ebben a ben-sőségben terjeszti el lelketekben az én Szentségemet.

Elárasztalak benneteket Szeretetemmel és akkor már csak azo-kat az erényeket és azt a tökéletességet kell kérnetek Tőlem, ame-lyekre szükségetek van és legyetek biztosak abban, hogy azokban a pillanatokban, amikor Isten teremtményének szìvében pihen, semmit sem utasìt vissza nektek.

Attól a pillanattól kezdve, hogy megértitek, hol az a hely, ahol megpihenhetek, nem akarnátok Nekem adni? Atyátok és Istenetek vagyok, merészelnétek ezt Tőlem megtagadni? Ó, ne okozzatok Nekem szenvedést olyan Atyával szembeni kegyetlenségetekkel, aki ezt az egyetlen kegyet kéri tőletek a maga számára.

Mielőtt ezt az Üzenetet befejezném, egy óhajomat szeretném kifejezni a szolgálatomra szentelt bizonyos számù lelkek felé. Ezek a lelkek ti vagytok, papok, szerzetesek és szerzetesnők. Az én szol-gálatomra vagytok szentelve, akár szemlélődésben, akár a szere-tetszolgálat, akár az apostolkodás műveiben. Részemről ez a Jóságomból származó kiváltság; részetekről ez a hivatáshoz való hűség a ti jóakaratotokkal.

Halljátok meg óhajomat: ti, akik könnyebben értitek meg azt, hogy mit várok az emberiségtől, kérjetek Engem, hogy Szeretetem művét minden lélekben megvalósìthassam. Ti ismeritek mindazo-kat a nehézségeket, amelyeket le kell küzdeni egy lélek meghó-dìtásáért! Márpedig itt a hatásos eszköz, amely megkönnyìti számotokra, hogy sok-sok lelket megnyerjetek Nekem: ez az eszköz pontosan Isten megismertetése, megszerettetése és tisz-teltetése az emberekkel.

Mindenekelőtt azt óhajtom, hogy ti legyetek azok, akik első-ként elkezditek. Milyen öröm lesz számomra, először a papok, szer-zetesek és szerzetesnők házába belépnem!

Milyen öröm, hogy Atyaként Szeretetem gyermekei között ta-lálom majd magamat. Veletek, bizalmasaim, ùgy beszélgetek majd, mint barátokkal! A legdiszkrétebb bizalmasotok leszek! A minde-netek leszek, aki mindenre elég lesz nektek! Mindenekelőtt Atya leszek, aki teljesìti óhajaitokat, elhalmozva benneteket Szere-tetével, jótéteményeivel, általános gyengédségével.

Ne utasìtsátokvissza azt az örömöt, amelyet közöttetek élvezni óhajtok! Százszorosan visszatérìtem nektek, és miután tisztelni fog-tok Engem, én is tisztelni foglak benneteket, nagy dicsőséget ké-szìtve elő számotokra Országomban! A Világosságok Világossága vagyok: ahova ez behatol, ott élet, kenyér és boldogság lesz. Ez a Világosság megvilágosìtja majd a tévelygőt, a kétkedőt, a tudatlant, mindnyájatokat megvilágìt, ó emberek, akik ebben a sötétséggel és bűnnel teli világban éltek; ha nem volna meg nektek a Világossá-gom, az örök halál szakadékába zuhannátok!

Ez a Világosság végül megvilágìtja majd az igaz katolikus Egy-házhoz vezető utakat szegény gyermekei részére, akik még a babo-nák áldozatai. Atyaként mutatkozom meg azoknak, akik a legtöbbet szenvednek á földön, a szegényeknek és a leprásoknak.

Atyaként mutatkozom majd meg mindazoknak az emberek-nek, akik elhagyottak és ki vannak zárva az emberi társadalomból. A szenvedők Atyjaként, a betegek - főleg a haldoklók - Atyjaként mutatkozom meg. Valamennyi család Atyja leszek, az árváké, az özvegyeké, a foglyoké, a munkásoké és az ifjùságé. Atyaként mu-tatkozom meg minden szükségben. Végül a királyok és nemzeteik Atyjaként mutatkozom meg. Es mind érezni fogjátok Jóságomat, mindnyájan érezni fogjátok Pártfogásomat és mindnyájan látni fog-játok Hatalmamat!

Atyai és isteni Áldásomat mindenkire, ámen! Különösen Fiamra és Helytartómra, ámen! Különösen fiamra, a Püspökre, ámen! Különösen fiamra, lelki atyádra, ámen! Különösen leányaimra, a te anyáidra, ámen! Szeretetem egész kongregációjára, ámen!

Az egész Egyházra és az egész papságra, ámen! Egészen különleges áldás a Szenvedő Egyházra, ámen! ÁMEN!"

 

„PER IPSUM, CUM IPSO ET IN IPSO"

 

ISTEN AZ ATYÁM

 

Atyám, aki a mennyekben vagy, milyen jó tudni, hogy Te az Atyám vagy és én a gyermeked vagyok!

Különösen, amikor lelkem ege sötét és keresztem sùlyosabb, érzem szükségét, hogy elismételjem Neked: Atya, hiszek az irántam való Szeretetedben!

Igen, hiszem, hogy Te Atyám vagy életem minden pillanatában és hogy én a Te gyermeked vagyok!

Hiszem, hogy éjjel-nappal őrködsz felettem és egy hajam szála sem veszhet el fejemről anélkül, hogy megengednéd!

Hiszem, hogy végtelenül Bölcs vagy és nálamnál jobban tudod, hogy mi hasznos nekem!

Hiszem, hogy végtelenül Hatalmas vagy és még a rosszat is jóra for-dìtod!

Hiszem, hogy végtelenül Jó vagy és mindent azok előnyére fordìtasz, akik szeretnek Téged: és még az ütlegelő kezek alatt is megcsókolom a Te gyógyìtó kezedet!

Hiszek... de növeld bennem a Hitet, a Reményt és a Szeretetet! Tanìts engem mindig meglátni Szeretetedet, amint életem minden eseményében kalauzol!

Tanìts meg engem mindig Rád hagyatkozni, ùgy, mint egy gyermek anyja karjaiban!

Atyám, Te mindent tudsz, mindent látsz, jobban ismersz engem, mint én magam: Te mindent megtehetsz és szeretsz engem!

Atyám, mivel azt akarod, hogy mindig Hozzád folyamodjunk, most bizalommal kérlek Téged, Jézussal és Máriával, ... (kérjük a kìvánt kegyet)!

Erre a szándékra, Legszentebb Szìveikkel egyesülve felajánlom Ne-ked imáimat, áldozataimat és önmegtagadásaimat, minden tevékeny-ségemet és kötelességem iránti nagyobb hűségemet.`

Add meg nekem a Szentlélek Világosságát, Kegyelmét és Erejét! Erősìts meg ebben a Lélekben ùgy, hogy ne veszìtsem el soha, sem meg ne szomorìtsam, se ne korlátozzam magamban!

Atyám, Fiad Jézus nevében kérem ezt Tőled! és Te, Jézus, nyisd ki Szìvedet és helyezd oda az enyémet és Mária Szìvével együtt ajánld fel isteni Atyánknak!... Szerezd meg nekem a kegyelmet, amelyre szükségem van!

Isteni Atya, hìvd Magadhoz mind az embereket! Az egész világ nyil-vánìtsa ki Atyai Jóságodat és Isten Irgalmasságodat!

Légy az én gyengéd Atyám és oltalmazz bárhol, mint szemed fényét. Tedd, hogy mindig méltó gyermeked lehessek: könyörülj rajtam!

Isteni Atya, lelkeink édes reménysége. Ismerjen, tiszteljen és szeressen minden ember! Isteni Atya, végtelen jóság, amely kiárad minden népre. Ismerjen, tiszteljen és szeressen minden ember!

Isteni Atya, az emberiség jótékony harmata. Ismerjen, tiszteljen és szeressen minden ember!

Partialis Indulgentia

+ Mons . Girard Vic. Ap.

Cairo (Egitto), 911011935

Eugénia Anya

+ Jean Card. Verdier (Arc. Parigi), 81511936

 

* Ha ezt azimát kilencedként mondjuk el, tegyük hozzá:„ Megìgérem Neked, hogy nagylelkìlbb leszek, különösen ebben a kilenc napban, ilyen körülmények között ... egy bizonyos személyhez..."